Aztán még párszor.
Sokszor láttam. Most is lesz az egyik adón.
Valahányszor körtét eszem, ez a film jut eszembe. A Mr. Plate is
valahogy' bennem maradt örökre (néhány levelem így írtam alá akkoriban).
A Vándorünnepet is a film hatására olvastam el Hemingway-től.
Cage óriásit játszik benne a motyogásával és a mimika mellőzésével.
A zenéje is nehezen verhető.
Az "egyetlen", mely ha jól rémlik a film utolsó szava szerintem most is
meg fog ütni.
Szóval csak ajánlani tudom.
A szinkronja viszont eléggé halvány az eredetihez képest.
A "Berlin felett az ég" re-make-je (de szép szó!), de azt MÉG nem láttam.
Believe in angels.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.