'Dark Night Of My Soul'

Na, ez a hét sem a pihenésről szólt. Szinte minden estére jutott látogató, találkozó. A francia borok nagyon finomak. Kedden végre fociztam is egy nagyot. Mindenki meg volt pukkanva a hőségtől, csak én cikáztam vidáman - nekem ez enyhe idő volt az előző 2 héthez képest. :)
Tegnap este néztem a távoli villámokat és azon elmélkedtem, hogy az Alföldön is van-e ilyen, hogy egy mennydörgés 30 (!!!) másodpercig visszhangzik, hömpölyög, vagy ez csak a hegyek sajátja. Szerintem az utóbbi.
Előbb-utóbb írok Korzikáról is.

Döbbenetes (pszichológia ?), hogy mennyire hangulatfüggő a zenehallgatás,
-befogadás.
A minap (amikor a francia lányról írtam) blog írás közben ismét az új
Paradise Lost album szólt és most sokkal jobban ráhangolódtam.
Most azt mondom, hogy sima 8 pont a 10-es skálán.
Kicsit fáradt voltam és éppen elkaptam azt a hangerőt, ami nem zavar
és éppen elér, minden részletet megmutatván.
Olyan számokra kattantam rá, melyeket nem is említettem, amikor az albumról írtam
(Requiem, Unreachable, Silent In Heart) a Fallen Children-ben pedig semmi
különöset nem érzek (pedig hallom, hogy benne van, de nem ér most el),
pedig legutóbb kiemeltem.
Nagyon örülök, hogy van jegyem a következő turnéra, mert önálló koncerten
még nem láttam Őket, csak fesztiválon (NAPFÉNYBEN !!!! Vicc !!!), és most
jó formában vannak.
Remélem, fény nélküli, hangulatos koncert lesz.
Mondjuk, ha angol volnék (vagy lenne zenekarom) én nem lépnék fel
némethországban (amíg horribilis pénzt nem adnak, vagy talán még akkor sem).
Na jó, nem leszek ilyen.
Világbéke !

Az első teljes napunk volt Korzikán. Számomra ez volt a legjobb, mely az egész
utána következő 2 hétnek megadta a hangulatát.
Lementünk a tengerpartra, ahol a csapat helyétől nem messze hason feküdt
egy hölgyemény. Semmi nem látszott belőle csak az utánozhatatlan
természetes szőke haja és az, hogy nem alacsony.
Mondtam is a többieknek poénból, hogy "Mindjárt szerelmes leszek".
Aztán majdnem.
Mikor kimondtam, egyből mondtam is, hogy ideje megváltoznom, mert mi
van, ha kecskeméti és mindent ért. Meg amúgy is - komolyodhatnék már.
Aztán láttam, hogy fülhallgatóval pihen.
Mentem inni egy sört, majd pihentem kicsit a napon úszás előtt, mikor
felkelt. Egy csodaSZÉP lány. Kb. 10 méterre voltunk Tőle. Látta, hogy nézem,
mosolygott. Mondom a többségnek, hogy "Lehet, hogy rászóltam Kecskemétre.".
Ismét mosoly, majd elkezdte leporolni a homokot a hasáról.
Na itt mondtam, hogy ennyi elég is hirtelen, megyek lehűteni magam a tengerbe.:)
Egy ideje úsztam befelé, mikor láttam, hogy Ő is a víz felé tart.
Aztán arra úszott, amerre én. Mikor már eléggé bent voltam és csak mi ketten...
Utolért. Mondott 2-3 francia mondatot.
Én : - Je ne compran(d?) pas. Je ne parl pas francais. (2 év nyelvtanulásból ennyi
maradt, a helye sírás is kopott.)
Ő : - Deutch ?
Én : - Natürlich nein, danke. :)
Ő (mosolyog) : English ?
Én : - THANX GOD !!!
Úsztunk, beszélgettünk a tengerben; kimentünk, beszélgettünk, szürcsöltünk.
Kb. egy óra múlva el kellett hagynom a várost. :(
17 éves :(. Egy angyal.
Mosolygós, intelligens, elbűvölő. Tartalmas, érett, tiszta.
Feledhetetlen.
Francia, de az elmúlt fél évben Stuttgartban tanult.
Egy több nyelvet beszélő francia ! Ritka.
Nagyon feldobott. A következő 1-2 napban alig-alig beszéltem, csak figyeltem
magamra és a gyönyörű tájra körülöttem. Gyűjtöttem a csodákat.
Megfogadtam, hogy nem leszek többé ilyen, 3 napig volt is tartásom, de
kb. a negyedik napon feltúrtam egy szupermarketot, hogy megtaláljam, milyen
csokit adott, amikor kólázott/söröztem, de az a cég gyárt vagy 6 félét és
én nem emlékeztem, milyen volt (nem a csokira figyeltem), a papírján
(megtartottam. kóros!!!!!!!! :) pedig nem volt rajta.
1 hét alatt végigettem a kínálatot (szilvás, barackos, málnás piskóta szerűségek)
mire rájöttem, hogy csokis müzlis volt. :)
Szeretek ilyen lenni, de már nem akartam soha. Úgy látszik, soha nem növök fel.

Ádám : megtalált Vr. 17 éves verziója (ugyanaz a nyitottság, báj, kellem,
alak, alkat, hajszín)....
mily : emberileg és mint nő is tökéletesen az esetem, úgyhogy kértem elérhetőséget.
Mert kinek a társaságára törekedjen az ember, ha nem olyanéra, aki elbűvöli ?

Hogy milyen a sziget ? Gyönyörű.
Bővebben hamarosan, ha kialudtam magam végre.

Tegnap hajnalban értem haza (20 óra vezetés után) -majd mesélek- és este bekapcsoltam a TV-t. Kb. 3 hete nem tettem ilyet. Iris Murdoch irónőről néztem meg egy filmet. Annak idején láttam moziban és rémlett, hogy tetszett. Be is ütött másodszor is. Valós történetről szólt. A férjével való megismerkedését és az utolsó éveit - amikor az Alzheimer kórt diagnosztizálták, majd elhatalmasodott rajta - mutatta. Nem is annyira az irónőről, hanem a férjével (John Bayley) való kapcsolatáról szólt, a férfi 40 éven át tartó határtalan szerelméről. Vagyis nyilván kettejük szerelméről, de a férfi volt igazán próbára téve Iris fiatalkori szabados élete és a betegség miatt. Nagyon jó film. Nincs benne semmi, csak két egymásnak teremtett ember mindennapjai, odaadó szeretete. Van egy könyvem Iris-tól (The Sea, The Sea), de nem jutottam addig még, hogy belekezdjek. Remélem, nem lesz túl választékos az én szerény angol tudásomnak, mert mindenképpen szeretném elolvasni.