Kedvelem, mikor poénosan ír valaki, vagy ha egy zenész
nem sablonokban beszél:
- "kemények, mint a kókuszhéj",
- "nem igazán kedvelem az ügyvédeket. A sajátjaimat is utálom",
- "összességében a zenekar olyan, mint VIII. Henrik. Párját ritkítja!"
- Milyen volt a Berklee? "Óriási. Rengeteg zenefanatikussal jöttem össze,
csak úgy szívtam magamba a tudást. Magabiztosan érkeztem a suliba,
mert elég jól nyomtam Malmsteen szólóit, de hamar rájöttem, hogy szart
sem tudok a zenéről, a harmóniákról, a jazzelméletről. És voltak fickók,
akik elméletből is mindent tudtak. Arczsugorító élmény volt!
De amint elkezdtünk együtt muzsikálni Mike-kal és John-nal,
valahogy időpocséklásnak tűnt az iskola." /John Petrucci-Dream Theater/
-"Hangokból megépítette magának a saját kis világát, miután készen
lett, beköltözött és azóta ki sem dugta onnan a fejét."
- "kb. annyira durva, mint egy nyugdíjas sakk-parti a Balaton-parton"
- "reggelire megeszi a mezőny javát"
- "elmondható előnyként, hogy minden egyes meghallgatás után tud a
korong újat mutatni, mert az előző hallgatásból nem emlékszel semmire."
- "Ha ráztad valaha a kerítést, el tudod képzelni az érces gitárhangot"
- "Fektesd a CD lejátszódba, csavard a hengerőt addig, amíg nem okoz
fizikai fájdalmat, és rád ömlik egy hegynyi zaj! Persze, ha nem
svédül ordibálna a földön kívüli útról visszatért kalandor rémültségét
prezentáló énekes, nem tűnne lelkesítőnek a zakatoló produkció"
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.