Hú, tegnap hozzám dobtak egy New Model Army koncert DVD-t. 100 pont !!
Vissza Chichagoba/Bécsbe ! 28 dal, 2 és fél óra !!!
A régi, általam nem sűrűn hallgatott, alig (sem) ismert dalok nem igazán
tetszettek, most sem működtek nálam. Ez mondjuk 6-7 dal volt, a többi ezért,
vagy azért, de megfektetett. Volna. Ha VALAMI ÉLET lett volna a tisztelt
publikumban. Az első 5-6 sort (na-ná, hogy a 10-12-ig bírtam eljutni) leszámítva
SEMMI mozgás, lelkesedés nem volt jellemző. Ennyire gagyi közönséget nem tudom,
láttam-e valaha. Egy Bullet With Butterfly Wings-t végigálldogálni ?!! Ezt el
ne meséljétek valakinek !!! Ha ez Billy-nek 'awesome' fogadtatás volt, akkor vagy
rövidlátó, vagy nem tudom (pedig tudom!), mihez szokott. Brrr. Rossz visszaidézni.
Nem tartottam eddig jó gitárosnak, de most meggyőzött. 10-15 méterre álltam a
színpadtól, előttem földszintesek, így szinte minden részletet láttam. Sajnos.
Sokkal jobb volt a Fear Factory-n a Szigeten, ahol az 5. sorból is csak néha láttam
a basszert, a dobost alig, mert végig arra kellett ügyelnem, hogy mikor veszek
levegőt, ne törjön össze a gépem, vagy, hogy ne taroljak/fejeljek le véletlenül
valakit.
Kalandozom. Az 1979 alatt nem bírtam rájönni, hogy a basszus alap gépről jön-e
(nem jöhetett, mert teljesen spontán volt a ritmusa, a megszakításai a gitárnak),
vagy HOGYAN képes egyszerre akkordozni és a basszus dallamot is játszani.
Ez nagy volt ! Ott volt a szemem előtt, egyetlen akusztikus gitár szólt
és nem hittem a szememnek. Csúcspont volt. A szintén akusztikus Perfect is.
Az Adore keményben ment, az is király volt. A 'We must never be apart' refrént
üvöltötték az osztrák Csipke Rozálok is (néha észbekapott a t. publikum, hogy
hol van).
A zenekar eléggé rezignált volt, de (éppen) nem volt hakni jelleg. Billy élt, de Ő
sem vitte túlzásba a dolgokat. Jimmy a végére belejött. Ja tényleg : veszett masszív
a tag. Magas, testes. A 2 hölgyeményről meséltem, Billy pedig meglepően vékony.
Szuggesztív. Nagyon nagy (nekem nagyon tetszik a munkássága) dalszerző és egyéni
előadó. Játszott egyedül egy gitáron, 12 húroson. Énekelt csak billentyűn kísérve.
Az sem volt pite !!! Egy 60 évvel (!!) ezelőtti "tipikus USA" dalt (My Blue Heaven).
2 reflektor oldalra (az ülőhelyek előtti vászonra) vetítette a sziluettjét alatta.

Hú, de bántam, hogy nincs nálam gép. Szerencsére másnál volt, így netről bevadásztam.
Ha Chaos maradt volna még egy kicsit Finno-ban, lettem volna olyan passzban, hogy
megnézzem a turné ottani állomását is.
Napokig a MACHINA the machines of God albumot hallgattam a koncert után, de aki
nem ismeri őket, a Mellon Collie & The Infinite Sadness-szel kezdjen ! Minden
idők egyik legjobb (dupla) albuma !!!
A Wound most a kedven számom Tőlük.
Meséltem. Bocs' ! Ezekről :

Porcelina Of The Vast Oceans
Behold! The Night Mare
Bring The Light
Tonight, Tonight
Mayonaise
Try, Try, Try
Superchrist
Come On (Let's Go)
Stellar
Perfect
Lily (My One And Only)
The Rose March
Today
Tarantula
Stand Inside Your Love
Ava Adore
Drown
Bullet With Butterfly Wings
1979
That's The Way (My Love Is)
My Blue Heaven
The Everlasting Gaze
Cash Car Star
Daydream
Wound
United States

I Don't Mind
Cherub Rock