Belejöttem az olvasásba, 2 nap alatt elolvastam a Sorstalanságot. A nyomorultak után
gyerekjáték volt. Terjedelemben kb. a nyolcada és tartalmasságát tekintve is messze
van a francia műtől. Mondanivalót nem is találtam benne. Leír egy story-t, megy,
megyeget, és ha nem is súlytalan, de olyan se füle se farka...
Annyit ért el nálam, hogy kedvem lett elővenni a dachauban vett angol nyelvű,
korabeli képekkel, dokumentumokkal gazdagon illusztrát könyvet.
Az sokkal szemléletesebb, realisztikusabb, elgondolkodtatóbb, sokkolóbb.
Ha egyszer is voltál egy barakkban (szerencsésebbek csak turistaként, mint én is),
akkor semmi szükséged ilyen könyvre, mert semmit nem ad, amit ne láttál/éltél
volna át akár csak egy pillanatra is.
Hogy miért kapott Nobel díjat, pláne, hogy miért 30 évvel elkészülte után...?
Hallgassatok The Chemical Brotherst! Jobbak, mint ez a könyv.