Avagy: Paradise Lost: The Anathomy Of Melancholy, koncert (dupla) CD/DVD.
Huh, de jó. NAGYON jó !!!
A pesti (budai) koncert sem volt pite (egészen jól van már az orrom :) (a szorfdeszka,hu-n egészen király képek találhatók), de ezt
a CD-t (CD-ket) hallgatva teljesen visszajön a tavalyi müncheni koncertjük élménye.
(Lelkendezésem a 2007.09.28-ai bejegyzésben, illetve a 2007. novemberi Rockinformban
olvasható.)
Az egyetlen nem fesztiválos Lost koncerté, melyet láttam. Szerintem a setlist is
nagyban egyezik.
Csak most nincs itt az a tuskó 'zie german', aki nem engedett minket fotózni.
Annyit kihagytam a Zöld Pardonos koncerttel kapcsolatban, hogy Greg gitárján
egyetlen pick-up (hangszedő) van, az is a húrlábnál és egyetlen potméter !
Sajna nem műsoroson járt nálam, így nem tudom, hol vették fel - majd kihallom -
egyetlen helyen-e egyáltalán. Az poénos, hogy Nick-et életében nem hallottam
ennyit beszélni, mint itt. (Hopp egy 'C'mon London.' megvan !)
Szól, mint a bivaly, tempós (!!!), feelinges, IGAZI. Huh, de jó.
Egy tökéletes, 80 perces koncertalbum. Aki tudja, mennyire szeretem az élő zenét,
és mennyire szeretek kritizálni, az sejtheti, mit tud ez a zene, ha csak ennyi az
"elemezése".
Oh, az As I Die-ra nem lehet szavakat találni. Voltam vagy 18-20 éves, mikor először
hallottam, simán értem (ez egy dal halála szokott lenni legalább 50%-ban nálam),
de a mai napig beüt, ha meghallom.
Az év albuma ?
Tényleg káprázat ! MINDEN ott van benne az ÉLETből.
'And for one second I lost my breath,... And for one second I understand,
And for one second my life was in your hands'
Olvastátok Milton-tól az Elveszett Paradicsomot (Lost Paradise) ?
Kellene.