Tekertünk oda 60 km-t (a Telkibánya környéki meredek rész és a Füzér előtti
nagyon alattomos, hosszú emelkedő eléggé húzós volt), vissza 60 km-t
(a Hollóháza-Kéked szakaszból kezd elegem lenni; szinte valahányszor arra járok,
ömlik az eső - most is), illetve áttekertünk a hegyeken Szlovákiába, Szaláncig
(kb. 40 km). Mindezt egy kölcsön kapott, egészen jó mountain-bike-on nyomtam.
A járgány aszfalton rettenetes, terepen meglehetősen király.
Megmaradt az országúti bicaj mániám. Az ugyanis brrr, hogy a szél süvítése
helyett az aszfalthoz tapadó gumi zaját hallom. Olyan, mint egy metró, vagy egy
traktor, kevésbé urbánusok kedvéért. Borzalmas, na.
Szokni kellett a bicajt és öreg(edő) izmaim is megérezték a napi távokat, de
összességében minden remek volt: hegyi tó, erdők, Zemplén, sör hegyek, jó
szállás, barnulás, kis ízelítő a hegyi kerékpározásból, pihenés. Kellett.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.