"Ezer órás" (majd' 40) út után aludtam egy nagyot, majd elkezdtem pihenni, mosni...
Olvasom Nikki Sixx könyvét (piros pont, ha tudod, ki Ő)...
Nov. 14-én New Model Army koncert lesz Pesten !!!!!!!!!!!!! ÁÁÁááááááááááááá !!!!
A Hi-Fi-t még nem raktam össze, de fülesen egész este a Nepálban vett meditatív
(mantra) zenét hallgattam. Nagyon jó, hogy megvettem ezt a CD-t ! Mindenhol ez az
1 "dal" (Om Mani Padme Hum) szólt kint, de nem untam meg, hanem beépült, a részem
lett, itthon hallgatva pedig olyan, mint ha ott lennék. Cr. is sokszor eszembe jut,
ha hallom. Olyan, mintha Rá várnék, Vele vacsoráznék, feküdnénk éppen.
Lehet, hogy nem csak egy viszony volt ? Majd (az idő) eldönti, eldöntjük.
    Fura itthon. Fura volt ismét autót vezetni. Fura a hideg és a korai sötétedés.
Az, hogy mindenünk megvan, mégis anyagiasak vagyunk. Hogy rengeteg
energiaforrásunk és energiánk van, mégis pocsékolunk. Hogy elásott halottaink
maradványai fölé halott virágokat teszünk és gyertyát gyújtunk...
    Szeretem Ázsiát ! Thaiföldön és Nepálban sem láttam ideges, kapkodó, agresszív,
vagy másnak ártó embert, tolvajt, verekedést. Alig van dohányos és nem isznak
alkoholt.
    Indokolatlanul sok az autó nálunk. A hőerőműveket sem értem (vagy csúcs
biztonságú atomerőművek, vagy sok-sok kis erőmű, kollektor kellenének, melyek
semmibe nem kerülő, "megújuló" energiát használnak).
Fura, hogy iható (lenne ?) a csapvíz, mégsem főleg azt isszuk,
de pl. a WC-t ilyen vízzel öblítjük. A földgázos fűtést zsákutcának látom.
    Mark Knopfler (aki nem tudja, ki Ő, fekete pont) filmzenéinek
(Screenplaying, 1993.) albumát hallgatom. Jó kis visszaszoktató zene, de
már alig várom, hogy a Dream Theater koncertjét megdörrentsem a a nagy motyón.
Kb. 2 hete benne van a fülemben (hangszínnel, dinamikával, MINDENnel) a
legutóbbi koncertet nyitó Overture 1928 kezdő 20 másodperce.
Fizikailag hiányzik, hogy halljam.
Holnaptól a hegyi jegyzeteim jönnek, terveim szerint.