Egy átlagos napi séta - 4 óra - után bejöttünk a jóba, az Everest hegyláncának
lábához. Körös-körül KARNYÚJTÁSNYIRA havas hegyek, a falu egy völgyben/fennsíkon
helyezkedik el, "természetesen" egy zúgó patak mellett.
Stockholm mellett ez a legszebb fekvésű település, ahol eddig jártam.
Az, hogy "festői", nem írja le. NAGYON közel vannak nagyon szép és magas hegyek,
a Föld legmagasabb hegyei. Kissé elfogy néha a levegő, de ezt leszámítva remekül
vagyok. Vettem végre Labello-t, ugyanis a szám már szanaszét volt a széltől
és a naptól.
Ma Mozartot hallgattam. C-dúr szimf. 338, III. és I. tétel.
A III. túl könnyed (számomra), az első (is) viszont tökéletes. Jól esett.
Van ugyanis egy zeneszerző szakot (Akadémia, '99.) végzett tag is a csapatban.
Jókat beszélgetünk néha. Pl. a 11/16-odot simán elmagyarázta.
A sors (van véletlen ?) nagy ajándéka, hogy itt van, hiszen végtelen számú
kérdésem van, ha zenéről/zeneelméletről van szó.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.