'Dark Night Of My Soul'

Kedvenc szimpatikusaim közül egy idősebb nagybőgőst és 2 fiatal hegedűs hölgyet láttam.
A környezetemben ültek, ezen estén a Budapesti Fesztivál Zenekar játszott ugyanis.
Nagyon jól.
Mozart: Esz-dúr szimfónia, K.16.
Jó, hallgatható, nincs vele gond, ideális kezdésnek, de nem ez az én stílusom.
Nem hiszem el, hogy 9 évesen írt(a). Pont. :)
Sosztakovics: Kamaraszimfónia, Op. 110/A
Lassú-gyors-gyors-lassú-lassú tételekből áll. A 3 lassúban zseniális dolgok (is)
vannak, főleg az első tetszett. Klisé- és sablonmentes (és nagyon jó) - ezek a jelzők
ugrottak be. A gyors részek aztán úgy megborultak, hogy jajj. Nem kellemetlen módon,
de eléggé. Ha egy metal csapat játszaná, akkor azt mondanám, "furán (meg)komplikált".
Nem zavart, de nem értem, hogy miért kell egy vonósnégyes művet átírni zenekarra.
A lassú tételek megmaradtak.
Dittersdorf: Esz dúr (már megint ??!!?:)) Nagybőgőverseny
Ez nagyon nagy(bőgő) ötlet ! Szólóhangszert csinálni a nagybőgőből !
A hajókürttől a cselló egyes fekvésein keresztül egészen a hegedű bizonyos magasságáig
tart a hangterjedelme. Ami meglepett : a hangszíne is. Bizonyos fekvésekben ugyanis
nem hiszem, hogy meg tudnám mondani, hogy a 3 hangszer közül melyik szól éppen, ha
nem látom. Ennyit a hallásomról. (Mondjuk, nem a színpad mellett ülök, az is tény.)
A darab rendben van; kellemes, élvezhető. A záró mű pedig (olvassák a blogot ?) :
Haydn: C-dúr szimfónia, HOB. I:90.
Nehezen indul be, eléggé sokáig nem sok kiemelkedő van benne, de a végére masszívan
hozza, ami a kedvenc komolyzenei szerzőmtől elvárható. :) A zárás kétszer is meg-
nevettetett (sokakat 3-szor, de egy meglepetésre készültem az ismertető alapján).
A másodikhoz kellett a karmester humora is.
Az ütős témái is jók. Jobbak, mint egy "átlag" zeneműben. Persze lehet,
hogy elfogult vagyok.
      Most már biztos, hogy akarok Esz dúrban zenélni egyszer, úgy, hogy tudom,
mit játszom ! Készülj, ex-edzőm ! Ha egy hegedűt kell szereznünk hozzá, akkor is !:)
Azon is tűnődtem, hogy egy zenetanár tudna-e egy kb. 4 perces szimfónia tételt írni.
Vagy egy karmester.
Szerintem, ha van megfelelő szoftvere, hogy megszólaltassa a már megírt részeket,
akkor illene.
Vagy ezt ne itt, hanem majd sörözéskor ? Ütős szólamvezető(k) véleménye is érdekel.

Idén is 3 angol csapat van a 4 között. Ugyanaz a 3, amely tavaly. Idén azonban nem nézett be semmit az Arsenal, csak éppen összesorsolták egy angol csapattal őket. Megnézzük, a vigaszágon bejutott negyedik mit tud a Manchester ellen.
Mert, hogy a Roma nincs velük egy osztályban, az idén is kiderült. Gyásszünet alattai szurkolás, keresztvetés hegyek, 16-oson belül önmaguk feldobása, az van ! Produkció, az nincs. A 3 kedvencemből csak Giggs játszott (Scholes 99 BL meccsel ült a kispadon, Rooney szintén).

Nincs különösebb bajom az Arsenallal - olyasmit játszanak, mint a Barcelona, de van
bennük egyenesség, győzni akarás (szerintem jobbak is, mint a majdnem spanyolok), így
hosszabb-rövidebb ideig bírom nézni őket - mégis örülök, hogy a Liverpool jutott tovább.
A Chelsea a nap másik továbbjutója. Őket sem bírom nézni, de inkább ők, mint egy más
országból való "csapat". Az itt már emlegetett Gerrald döntötte el a továbbjutást.
Vannak idegei a tagnak. (Hogy miért ölelgeti Torres(Dani)-t a képen az egy másik történet.)
     Szüleimnél hagytam annak idején néhány CD-t. Most elhoztam őket. A Control Denied-tól hallgatom a The Fragile Art Of Egsistence-t. 1999-es album. Úgy tudom,
ez az utolsó, melyen Chuck Schuldiner játszott. Ő írta a zenéjét és szövegeit is.
Létrehozott egy komplett stílust a Death frontembereként, egyéni (játék)stílusa, hangzása
volt. Nagyon szeret(t)em a zenéjét. Amit James Murphy-vel összegitároztak, mikor Ő is a
Death tagja volt...!! Az pláne tetszett, hogy ilyen keménységű zenét csinált és semmi
okkult nem volt nincs a munkásságában.
Death = halál. A Control Denied album címe "A létezés törékeny művészete".
Chuck 2001.12.13-án halt meg agydaganat következtében, 34 évesen.
Az amerikai társadalombiztosítási rendszer sem (volt) ártatlan az ügyben.
A Youtube-on látni néhány zseniális szólóját és néhány családi videót, utóbbiakon
egy életvidám embernek látszik.
     A Gray's átment viccbe. A sorozat névadó főhősnője x időt töltött víz alatt,
majd 20 percig élesztgették. Van, aki szerint túléli ?
Aki ezt a forgatókönyvet írta... Hozzá a párbeszédek.. Egy merő klisé gyűjtemény.
A zenéit válogató tagnak viszont még mindig díjat adnék ! Szinte észrevétlenül, de
szervesen illeszkednek a jobbnál jobb dalok a sorozatba.
Majd' minden részben döbbenek, mennyire telitalálatok.
(Biga ! Egy '90-es Kreator koncert DVD-ről írok legközelebb beszámolót az 'informnak.)

Belejöttem az olvasásba, 2 nap alatt elolvastam a Sorstalanságot. A nyomorultak után
gyerekjáték volt. Terjedelemben kb. a nyolcada és tartalmasságát tekintve is messze
van a francia műtől. Mondanivalót nem is találtam benne. Leír egy story-t, megy,
megyeget, és ha nem is súlytalan, de olyan se füle se farka...
Annyit ért el nálam, hogy kedvem lett elővenni a dachauban vett angol nyelvű,
korabeli képekkel, dokumentumokkal gazdagon illusztrát könyvet.
Az sokkal szemléletesebb, realisztikusabb, elgondolkodtatóbb, sokkolóbb.
Ha egyszer is voltál egy barakkban (szerencsésebbek csak turistaként, mint én is),
akkor semmi szükséged ilyen könyvre, mert semmit nem ad, amit ne láttál/éltél
volna át akár csak egy pillanatra is.
Hogy miért kapott Nobel díjat, pláne, hogy miért 30 évvel elkészülte után...?
Hallgassatok The Chemical Brotherst! Jobbak, mint ez a könyv.