nézve is felkavar, a szó jó értelmében. Ekkora szeretet, szabadságvágy, jobbitó
szándék... Fura mindezt zenében ennyire átélni. Sok zenekar áll a földön, vagy
kalandozik a fellegekben, a New M.A. azt mutatja meg, hogy lehetne ez a Föld
egy jó hely is, ahol élhetnénk békében. Nem is tudom, milyen ezt látni/érezni:
szomorú, megtisztító. A bal csuklóm persze ismét kiakadt, de azért nekiülök a Boleronak.
Huh, ez kemény. Még szerencs, hogy nincs előjegyzése ! Kb. 3-4 éve nem
olvastam kottát - persze előtte sem sokat. Szerencsére az én stílusomban íródott
(de akkor miért nem tetszik ???), azaz szépen sorban vannak benne a hangok, alig van
benne ugrálás. Egyszerű tehát. Ehhez képest 5 percig csak a hangokat keresgéltem, majd
10 percig gyakoroltam, aztán 5 percig érett bennem az anyag (ez volt az ex-gitáredzőm
kedvenc része ! Nem hitte el, hogy ez nem lustaság, hanem, amit előtte nem tudtam
lejátszani, bármennyire görcsöltem, azt kis (néhány nap :) pihenés után simán előadtam.
Most is ez volt a helyzet).
5 sor az egész, mégis csak az első fele megy simán, a másodikban már (még) nem igazán
bírom tartani az ütemet. "Gonosz" ötlet volt edzőmtől elküldeni a kottát. Viszont, hatott.
Megnéztem a New M.A. DVD-n az extrák közül a hangpróbát is, ahol a szájharmonika szólót
próbálják ! Remek. "detsz dí end o'dí szolo" "de först solo?" "förszt szolo, jesz"
"...da laast van?" "de laszt van.." Szeretem, amikor 2 brit beszélget ! :) Ilyenkor
megnyuxom, hogy nem ordenáré kiejtésem, hanem egyéni akcentusom van. :))
Az "sz" helyett "s" ejtése a kedvencem : laast jiér (last year), dis dis (this dish :).
Élnék egy darabig olyan környéken, ahol így beszélnek.
