'Dark Night Of My Soul'

Kb. 1-2 hónapig nem hallgattam őket, de a napokban sokadszor rákattantam a
Fear Factory-re. Úgy látszik, életem folyamán mindig van egy metal csapat, akiknek
minden hangját szeretem és teljesen kikapcsol, feltölt. Kezdetben a Maiden volt ilyen
(velük a mai napig nincs bajom) és a Megadeth, az elmúlt években pedig átvette ezt a
helyet a F.F. (közben persze bejött a Dream Theater is, de rajtuk csak ámulok, ők
nem annyira személyes kedvencek).
A Fear minig is a maga útját járta. A kezdeti dolgaik nálam kimaradtak annak idején,
majd mire megkedveltem őket, kiadták a Digimortal-t, melyen van 1-2 nagy dal, de
annyira csalódtam benne, hogy megfogadtam, soha nem veszek Fear F. hanghordozót.
Mondjuk rossz lehetett, hogy kitalálnak valamit, de nem futnak be, mások pedig
szimpla másolással, marketinggel kaszálnak, de akkor is hülyeség volt görcsösen
törekedni a világhírnévre egy ilyen keménységű zenével.
Utána feloszlottak, majd a gitáros nélkül újáalakultak (komédia), az addigi basszer,
elektromos effektgyár, stúdió-guru átvette a szólógitárt és jött 2 (nálam) majdnem
tökéletes album (sok rajongónak be is tett a lágyulás). Termékenyek voltak, ment a
szekér, de mostanra oda jutottak, hogy Burton projectje eljutott az első lemezig
(Ascension of The Watchers : Numinosum, köze nincs a metalhoz, vagy a Fear-beli
énekléséhez, de szerintem csodálatos, csak ajánlani tudom. Pl. Enya "rajongóknak"),
az USA más részébe költözött, a Fear-nek lemezszerződése sincs éppen, sem lövésük,
hogy mi lesz, vannak-e még. Legalábbis ez volt a helyzet néhány hónapja, amikor
még olvastam interjúkat róluk/velük. Ezek úgy felhúztak, hogy inkább nem várom
a híreket, csak remélem, lesz új album.
Vagy egy turné, mert néha már úgy vagyok vele, hogy Európában bárhol megnézném őket.
A gépi (lehet ennyire rideg, gyors és precíz egy lábdob??) és emberi dolgokat szerintem
ők olvasztják legjobban egybe zeneileg. Kíméletlen, érző, reményvesztett,
elembertelenedett, túlélő, szép - ilyesmi a zenéjük. Olyan, mintha egy rideg, gépi,
érzelemmentes jövőben a szép utolsó szikrái, emlékei bennük élnének.
   Ma hallottam a Petőfin egy The Cardigans számot (I Need Some Fine Wine And You,
You Need To Be Nicer - jó nyelvi poén, főleg egy nő szájából szól jól), úgyhogy őket
is hallgatom. Néha rájövök, hogy túl sok friss zenét hallgatok és ez néha a régi
(REMEK) zenék kárára megy.
Fotóztam is egyet:

Tavaly kilelkendeztem magam, mennyire nagy és jó ötlet ilyesmit rendezni a
volt Lenin Kohászati Művek egy kicsiny részén. Idén bővült és még jobb lett.
(Ezt mennyire szerette a Főszerk., amikor alany nélkül írok mondatot !)
Jó zenék, remek környezet (mászófal, streetball pálya, BMX-es (?) ugrások kinn,
tükkök benn, gördeszka, lepusztult gyár, a tegnapi első képen látható VASÚTI
SZERELVÉNY, MINT SZÍNPAD (!!)..), kellő érdeklődő, kifogástalan
hangulat - életképes a kezdeményezés és gondolom, jövedelmező is.
A Choice With No Voice tetszett MySpace-en, így megnéztem őket élőben is.
A bemelegítő sörökhöz éppen jók voltak. Rendben vannak.
A Vad Fruttik valahogy nem jött be nálam. Egyáltalán nem rosszak ("Fáj a fejem,
a szívem túl nagy és nem tudom, nem tudom, hol vagy"), de így elsőre nem ragadtak
magukkal. Mondjuk a képen látható, test és látható hangszedő nélküli, műanyag húros
nyakkal és fejjel ellátott hanxer megér egy említést!
Kowa meg a Vega: kezdjük a negatívumokkal: elmentek kommerszbe (mainstream).
Már a "Szarka farka" történet sem tetszett és az új hunos dalok sem nyerik el
tetszésem. A basszer image-e messze áll a pozitívtól nálam (játékra illik a
brigádba). Nem tudom, állandó tag-e a "hátsó" gitáros (a játéka jó), de ennyire
háttérben tartani nagyon ciki látvány - mondom ezt akkor is, ha esetleg Ő kérte.
Néha sok dolog szólt alapról, még Kowa-vokál is.
Kb. ennyi hirtelen, ami nem tetszett. A dobos egészen feszes és jó, 1-szer még a
(duplázó) lábgépnek is nekiesett rendesen. A gitáros tag kezében régebben úgy
megdörrent a Gibson, hogy élmény volt nézni/hallani, most egy jellegtelenebb
hangszeren játszott, jól. Néha elment pózba, de van ez így.
Kowa hozta magát: remek hang és kiállás, óriási színpadi rutin.
Összességében egy jó és nézhető koncert volt, de már túl soxor láttam őket ahhoz
képest, hogy elmentek mainteream-be. 1 év szünet, aztán visszatérek rájuk.
A Pie On Ear két énekessel+vokálozó gitárossal (+ 1 dalban Oláh
'Freshfabrik' vendég Szabival) feszes, mélyre hangolt mérsékelt zúzdát tol.
Működtek.
Aztán hajnal fél négyig pörögtem A-nel egy táncteremben, ahol teljesen
dallammentes, de ritmusos (ösztön zene?) set-et kevert a DJ.
4-től este 6-ig aludtam (!!) és a másnapi Kaukázus koncertet kihagytam,
mert inkább a másik oldalamra fordultam. Ciki.