Kb. 1-2 hónapig nem hallgattam őket, de a napokban sokadszor rákattantam a
Fear Factory-re. Úgy látszik, életem folyamán mindig van egy metal csapat, akiknek
minden hangját szeretem és teljesen kikapcsol, feltölt. Kezdetben a Maiden volt ilyen
(velük a mai napig nincs bajom) és a Megadeth, az elmúlt években pedig átvette ezt a
helyet a F.F. (közben persze bejött a Dream Theater is, de rajtuk csak ámulok, ők
nem annyira személyes kedvencek).
A Fear minig is a maga útját járta. A kezdeti dolgaik nálam kimaradtak annak idején,
majd mire megkedveltem őket, kiadták a Digimortal-t, melyen van 1-2 nagy dal, de
annyira csalódtam benne, hogy megfogadtam, soha nem veszek Fear F. hanghordozót.
Mondjuk rossz lehetett, hogy kitalálnak valamit, de nem futnak be, mások pedig
szimpla másolással, marketinggel kaszálnak, de akkor is hülyeség volt görcsösen
törekedni a világhírnévre egy ilyen keménységű zenével.
Utána feloszlottak, majd a gitáros nélkül újáalakultak (komédia), az addigi basszer,
elektromos effektgyár, stúdió-guru átvette a szólógitárt és jött 2 (nálam) majdnem
tökéletes album (sok rajongónak be is tett a lágyulás). Termékenyek voltak, ment a
szekér, de mostanra oda jutottak, hogy Burton projectje eljutott az első lemezig
(Ascension of The Watchers : Numinosum, köze nincs a metalhoz, vagy a Fear-beli
énekléséhez, de szerintem csodálatos, csak ajánlani tudom. Pl. Enya "rajongóknak"),
az USA más részébe költözött, a Fear-nek lemezszerződése sincs éppen, sem lövésük,
hogy mi lesz, vannak-e még. Legalábbis ez volt a helyzet néhány hónapja, amikor
még olvastam interjúkat róluk/velük. Ezek úgy felhúztak, hogy inkább nem várom
a híreket, csak remélem, lesz új album.
Vagy egy turné, mert néha már úgy vagyok vele, hogy Európában bárhol megnézném őket.
A gépi (lehet ennyire rideg, gyors és precíz egy lábdob??) és emberi dolgokat szerintem
ők olvasztják legjobban egybe zeneileg. Kíméletlen, érző, reményvesztett,
elembertelenedett, túlélő, szép - ilyesmi a zenéjük. Olyan, mintha egy rideg, gépi,
érzelemmentes jövőben a szép utolsó szikrái, emlékei bennük élnének.
Ma hallottam a Petőfin egy The Cardigans számot (I Need Some Fine Wine And You,
You Need To Be Nicer - jó nyelvi poén, főleg egy nő szájából szól jól), úgyhogy őket
is hallgatom. Néha rájövök, hogy túl sok friss zenét hallgatok és ez néha a régi
(REMEK) zenék kárára megy.
Fotóztam is egyet:
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.