'Dark Night Of My Soul'

Most éppen nem BSE meccsen vagyok, pedig tegnap délben még úgy volt... Aztán a női csapatok "visszasztrájkoltak" a játékvezetőknek, így elmarad a mai forduló... Viszont a képek, melyeket említettem:

Wov ! 3 órája lett vége a NMA koncertnek !!! Leírhatatlan... (Na, jó, azért próbálkozom.:) Justin Sullivan-nek ismét van haja, nem is rövid. Az új gitáros egy zúzda (Les Paullal keni), remekül beilleszkedett, (nagyon) kemény, feszes lett vele a csapat. Justinnal felszántják a színpadot - amikor éppen nem átélnek. A dobos embertelenül jó. Semmi különöset, vagy komplikáltat nem játszik (néha azért de !), viszont jel nélkül, ÉLŐben üt, akkora erővel, intenzitással, hogy... Ritka az ilyen, mindenki kínosan ügyel a pontosságra és éppen azt hagyja ki a JÁTÉKból, amiről - szerintem - az egész szól. Az új korszakukra épült a koncert gerince, nagy klasszikus alig-alig volt, azok is szinte kizárólag a ráadásokban, de így is egy TÖKÉLETES este volt. Semmi show, póz, megjátszás, csak 5 EMBER, akik TISZTA, egyszerű, nagyon szerethető, TARTALMAS zenét játszanak. A hangerő és a hangzás tökéletes volt, a közönség is. Nem gyenge pogózás volt az első sorokban(mögötti területen), de semmi keménykedés, bunkózás nem volt. Remekül éreztem magam. Kicsi, füllledt tér volt, a színpad felett a mennyezetről csepegett a pára... A pólóm gyakorlatilag átázott, nem tudom, reggelre megszárad-e. "Van másik." A választások után érdekes volt a 51st State-et hallani... Talán az a legnagyobb szó a zenekarral kapcsolatban, hogy soha nem álltak be a zeneiparba, vállalták, hogy megmaradnak egy "underground" csapatnak, de a mai napig ott van a tűz, a szenvedély bennük, amit sokkal-sokkal fiatalabb csapatoknál is csak elvétve (sem) látni. NMA-ra senki nem jön divatból, talán ennek tudható be, hogy tényleg hatalmas hangulat volt a nézőtéren is. Nem tudom jobban megfogalmazni. Mondtam, leírhatatlan. :) (Lesznek képek is, majd pakolok párat, melyet a lap nem használ.)

Eddig nem írtam le minden nap, hogy egyéni magassági rekordon vagyok, de ma
megteszem, ugyanis ma egy jó kis túra után megmásztunk egy csúcsot (5360m)
és ez emberes teljesítmény volt.
Majd' végig felhőben mentünk, de mire felértünk - bejött a tervünk - oszladoztak
a felhők és... hirtelen megláttuk a távolban a Mt.Everestet.
Kb. 2x10 másodpercre tűnt ki tisztán a felhők közül. Valami.... Á... FLESH !!!:)
Egy újabb életre szóló élmény.

Na, a mai nap MINDEN. 4400m fölött egy új csoda kezdődik !
Feljöttünk egy csodás tengerszem mellé. Olyan türkiz, amilyen csak egy itteni
tengerszem lehet. :) Itt alszunk majd mellette.
Útközben már havas hegyek derekánál jártunk, itt már minden közel van.
Az éjjel rettenet volt, fázva alig-alig aludtam. Ma már remekül vagyok.
Ennek ékes bizonyítéka, hogy leszólítottam egy kék szemű hölgyet, akit néhány
napja megnéztem pár másodpercre, hogy "Szia ! Egy ideje nem láttalak.".
Aztán kb. egy órát beszélgettünk. Belga, tanít, ITT IS, ugyanis
5 hónapot (!!!) tölt itt ! Aranyos, közvetlen, beszédes, de nem szószátyár.
Meglátjuk,. Cseréltünk elérhetőségeket.
És - NEM vicc - amikor délben megérkeztünk a szállásra egy svéd (!!!) csoport
volt a kajáldában, akik közül az egyik egy magas, fehér bőrű, kék szemű,
SZŐKE, remek alakú hölgy volt ! Áááá. :)
Valahányszor egy csoporttal megyek valahová, mindig emlegetem, hogy remélem,
lesz svéd csapat :). Na, itt volt !
Egyszerűen jó közérzetem lesz, valahányszor ilyen gyönyörű hajszínt és nőt
látok, a svédek pedig nagyon sokan ilyenek.

Dear Vr,
Today, during my 9.5 hour-long walk from 3.400m to 4.400m, I spent 1 hour
joined to a German group. I heard that they do not speak the form of German
language I hate but the soft version you use. So I asked if they were Bavarian
people (my ears !! :) and large part of them were like that. 'REALLLY'! :)
It's a SMALL WORLD.
It started snowing while we were walking !!! First snow of this fall/winter.
We have been talking for a while (about 6 sentences. You know German people are
not really open for foreigners, especially when they are old) but the BIGGEST thing
- the thing that made me feel you right next to me - happened later (and so suddenly
-as big things always happen) : The village (ALM) :) we marched to was very-very
far away and when our (Bavarian group with me in the middle) eyes cathed it first
time almost all of us screamed from happiness.
There were two of us, me and a younger girl, who screamed 'YIPPPII !!!' in the
same time.
Small (??) miracles of life !!!
My soul smiled... THANK YOU (for being).
Peace.

Na, szóval: ami legyengülve szenvedés, az jó kondiban "ÖRÖM, BOLDOGSÁG".
Ma 3400m-ről 4400m-re jöttünk, de 1000 méternél sokkal több szinttel,
az utolsó ötödben havazásban, majd' 10 óra alatt.
Messzebbre jöttünk, mint terveztük.
Remek nap volt, jókat bambultam, bandukoltam, sokszor órákig direkt egyedül.
A végén egy idősebbekből álló német (BAJOR) csapattal, akik kellően lassúak
voltak ahhoz, hogy még véletlenül sem fáradjak el a nap végére.
Ritka közvetlenek voltak, (volt közös témánk, lévén bajor specialista
vagyok :) így kb. 6 mondatot sikerült is váltanunk. :)
Siralmas egy nemzet, na. Nagyon ritkán állok velük szóba - a mai eset azt
jelzi, hogy jó passzban vagyok.
Angolul beszélő németek..... Belegondoltam, hogy angolok mikor
beszélnének németül...:).
Luza-ig terveztük a mai utat, ha valaki követi térképen.

Na, igen, ha az embernek van ideje! Megnéztem az U17-es női (!) foci VB-n a
Japán-Anglia meccset. Talán az év legjobb meccse volt. Ezt abból szűrtem le,
hogy végigszurkoltam a 90+30 percet és a 11-eseket, holott nem tudnám megmondani,
melyik meccset bírtam végignézni legutóbb. Nyilván a Manchester, vagy a Liverpool
egyik alkotása lehetett, mert pl. egy roma-juventusból kb. 10 percet bírok elviselni.
Egyenes kieséses meccs volt a 4 közé jutásért. Azt hittem, az angolok jobbak, de nem,
a japánok sokkal kombinatívabbak, okosabbak, labdabiztosabbak voltak. Kihagyták
viszont a helyzeteiket, az angolok pedig jól romboltak, és kétszer (az első és
a második félidő utolsó utáni perceiben) is egyenlíteni tudtak. Először egy jó
kiugrást követően, másodszor pedig egy nagyon távoli, döbbenetesen pontos lövéssel.
A 11-eseket berúgták (nem is értem, hogyan lehettek annyira higgadtak), a japánok
lába megremegett és egyet kivédett a brit kapus.
Japán is szimpatikus ország (és megérdemelték volna a győzelmet), de az angoloknak
szurkoltam. Mivel japán az egyik legjobb volt a tornán (nagyon kitömtek 1-2
csapatot), most már pláne szurkolok az angoloknak, hogy jussanak minél tovább.
Tiszta, sportszerű meccs vol - ezt nagyon bírom a női fociban -, viszont rengeteg
buta megoldás volt, főleg az angol oldalon.