Tegnap este megírtam két lemezkritikát. Ez jó. Ugyanis lelkesedésemben sorra hoztam
el a CD-ket a laptól, hallgattam is őket, de ritkán kapott el az ""ihlet"", így
csak lassan haladtam és közben a lapzártát is korábbra hoztam magamnak. Így már
négy irományom készen van a hétből - a maradék három pedig már kezelhető mennyiség.
Ünnepek: az Igazából szerelem nem is rossz film. A Nem vénnek való vidék viszont
kifejezetten az. A történet jó lenne, de túl vontatottra van megcsinálva és befe-
jezni sem sikerült. Szerintem. Ha valaki szerint rendesen van vége, az legyen
szíves, mesélje el, mi a csattanó/mondanivaló/tanulság...
Ha egy ex hitler jugendos egy bazi arany gyűrűvel az ujján Istent képviseli és
olaszul (mondjuk, szövetségesek voltak) "testvérem"-nek szólít, nos az nálam...
Bennem lenne a hiba? Biztosan.
A végére értem Nikki Sixx (Mötley Crüe basszer) könyvének. Gyorsan.
Kevesebb, mint két hónap alatt. Valójában kb. 5-6 nekifutásra. Ha belekezdtem,
sokat haladtam. Olvasmányos ugyanis. Blog jellege van. Egy napló, napi
bejegyzésekkel 1987-ből, Nikki egyik legdurvább drogos évéről, mai gondo-
latokkal és a szereplők mai visszaemlékezéseivel kiegészítve. 413 oldal.
Tartalmas. Annyira amerikai és annyira szleng a nyelvezete, hogy még éppen
értem. Az olvashatóságnak érezhetően jót tett a brit úriember (Ian Gittins)
munkája, a mondatszerkezetek kifejezetten nívósak.
Az illusztrációk, képek tökéletesen visszaadják a partyk és a drogos
rémképek világát. A kivitelezésbe is sok munkát fektettek.
Maga a könyv is nagyon tetszett. Lekötött.
Szívesen élnék abból, hogy ilyen könyveket fordítok magyarra.
14,50€-ért vettem Helsinkiben a reptéren. Minden centje megérte.
