'Dark Night Of My Soul'

Tegnap este megírtam két lemezkritikát. Ez jó. Ugyanis lelkesedésemben sorra hoztam
el a CD-ket a laptól, hallgattam is őket, de ritkán kapott el az ""ihlet"", így
csak lassan haladtam és közben a lapzártát is korábbra hoztam magamnak. Így már
négy irományom készen van a hétből - a maradék három pedig már kezelhető mennyiség.
Ünnepek: az Igazából szerelem nem is rossz film. A Nem vénnek való vidék viszont
kifejezetten az. A történet jó lenne, de túl vontatottra van megcsinálva és befe-
jezni sem sikerült. Szerintem. Ha valaki szerint rendesen van vége, az legyen
szíves, mesélje el, mi a csattanó/mondanivaló/tanulság...
    Ha egy ex hitler jugendos egy bazi arany gyűrűvel az ujján Istent képviseli és
olaszul (mondjuk, szövetségesek voltak) "testvérem"-nek szólít, nos az nálam...
Bennem lenne a hiba? Biztosan.
    A végére értem Nikki Sixx (Mötley Crüe basszer) könyvének. Gyorsan.
Kevesebb, mint két hónap alatt. Valójában kb. 5-6 nekifutásra. Ha belekezdtem,
sokat haladtam. Olvasmányos ugyanis. Blog jellege van. Egy napló, napi
bejegyzésekkel 1987-ből, Nikki egyik legdurvább drogos évéről, mai gondo-
latokkal és a szereplők mai visszaemlékezéseivel kiegészítve. 413 oldal.
Tartalmas. Annyira amerikai és annyira szleng a nyelvezete, hogy még éppen
értem. Az olvashatóságnak érezhetően jót tett a brit úriember (Ian Gittins)
munkája, a mondatszerkezetek kifejezetten nívósak.
Az illusztrációk, képek tökéletesen visszaadják a partyk és a drogos
rémképek világát. A kivitelezésbe is sok munkát fektettek.
Maga a könyv is nagyon tetszett. Lekötött.
Szívesen élnék abból, hogy ilyen könyveket fordítok magyarra.
14,50€-ért vettem Helsinkiben a reptéren. Minden centje megérte.

"Fehér pólya betakarja kis kezét,
Csak egy pici pötty jelzi a szög helyét."

                   /Szarka Tamás, Ghymes/

Az év albuma listámon még van 1-2 kiadó hely, de az "év albumborítója" kérdés valószínűleg eldőlt nálam:

'The boy bands have won, and all the copyists and the tribute bands and the TV talent show producers have won, if we allow our culture to be shaped by mimicry, whether from lack of ideas or from exaggerated respect. You should never try to freeze culture. What you can do is recycle that culture. Take your older brother’s hand-me-down jacket and re-style it, re-fashion it to the point where it becomes your own. But don’t just regurgitate creative history, or hold art and music and literature as fixed, untouchable and kept under glass. The people who try to ‘guard’ any particular form of music are, like the copyists and manufactured bands, doing it the worst disservice, because the only thing that you can do to music that will damage it is not change it, not make it your own. Because then it dies, then it’s over, then it’s done, and the boy bands have won.'