Hazatérni mindig furcsa. Sok a kontraszt - ezért utazunk -, ugyanakkor ez a
megszokott környezetünk.
Rosszak az utak, nincs közlekedési kultúra, mindenki autózik (Münchenben
NYÜZSÖGTEK a kerékpárosok), kicsi a lakásom, mindent zárni, védeni kell,
sok embernek az is gond, hogy mit eszik, milyen ruhában jár... Nem folytatom,
Ti is itt éltek.
Mikor távol vagyok, nem hiányzik, de hazaérve alig várom, hogy hallhassam a
hang-motyómat. Friss füllel mindig jobban/szebben szól, mint amikor hozzá van
szokva a fül, az agy. A hallás csodálatosan alkalmazkodó érzékünk.
Még haza sem értem, megkaptam az új Katatonia albumot (Night Is The Day) - éljenek
a kedves emberek, mondhatni, Barátok! Azóta azt hallgatom. Tökéletes utazás
utáni zene. Csendes, hömpölygő, békés, nem földi. Stílustalan, szép, korlátlan,
gondolatközlő. Egyre több ilyen ehhez hasonló zenét (Riverside, Long Distance Calling,
Porcupine Tree) hallgatok. A technikai oldalról ismét kezd eltolódni az
érdeklődésem a zene lelkibb dolgai felé.
Ez a lemez egy TÖKÉLETES ALKOTÁS. Művészet.
Sürgősen ki kell cserélnem a PVC padlót, vagy mi ez. Kilenc éve mindig elha-
tározom, ahányszor hazatérek.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.