Fájnak az ujjaim. Csak a bal kezemen és csak a végük. A csuklóm most nem rándult
meg.
Mindig ez van, ha az Epica fantasztikus miskolci koncertjének CD-it hallgatom
(The Classical Conspiracy - Live In Miskolc, Hungary). Annyira királyak és egysze-
rűnek tűnők a (klasszikus) dallamok, hogy azonnal gitárt ragadok, ha ezek a lemezek
szólnak. Aztán mindig rájövök, hogy rám is messzemenően igaz az Irigy Hónaljmirigy
reggie-t kifigurázó "Van még a gitáron pár hang, amit még nem használtál" (ha jól
emékszem) sora. Rettenetesen ragaszkodom ahhoz az 1-2 hangnemhez, skálához - és
azok hangjaihoz -, melyeket általában használok, ha játszom valamit.
Az említett lemez pedig tele van csodás félhangokkal, melyeknek köszönhezően a
játékom pedig mellényúlásokkal.
És, hogy miért hallgattam ismét Epica-t? Mert két komoly vetélytársa is akadt
az "Év albuma" címért nálam, és össze akarom őket hasonlítani.
Pedig nem hittem volna, hogy idén hallok hozzá hasonlót.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
tizenkéthúr 2009.11.06. 09:00:37
Talán attól, hogy melléjük nyúlsz...?
;)
Megjelent az új album Design Your Universe címmel!
Üdv!
Krap 2009.11.06. 12:17:25
Ügyesek, jók, de nem egészen az én zenémet játsszák.
Többször meg fogom hallgatni, amit a miskolci koncert CD-it kivéve egyetlen Epica lemezről sem monhatok el.