Madó, Madó, Madó. Madóval kell kezdenem, ezt eldöntöttem a legutóbbi MAnökken
 ProlEtarZ koncertet követően, amikor itt - jogosan - sérelmezte, hogy csak a
 lányokkal foglalkozom.
 Madó péntek este egy stílusos, pofás kis piros Ibanezen játszott, és gyakorlatilag
 Karvával ketten elvitték a koncert zenei részét. Sug akusztikusa ugyanis a halványnál
 is csendesebb volt. Kár, mert amikor lehetett hallani (pl. egyik dal végén, amikor
 ketten egyszerre szólóztak), kifejezetten jó és hangulatos volt. Szóval Madó
 minden pengetése reflektorfényben volt - ma gyártom a képzavarokat - és jól
 vizsgázott. Érdekes, jó stílusa van. A szólói és a ritmusozása is egyéniek,
 de nem öncélúak. Nem tudom leírni. Jó és kész.
 Karva bődület kinézeteket produkál, de hogy nem egy alapokat játszó basszus-
 gitáros, az a legfinomabb kifejezés rá. Szeretem a játékát. Egy intellektuel bárdos!!!
 A dob mindkét zenekarnál amatőren szólt (a hely szelleme),
 de mindkét dobos rendben volt. Marciról (SZER) egyik dobos haverom mondta,
 hogy gyenge a jobb lába - na ja, a haverom thrash metalban kezeli a duplázót.
 Most direkt néztem. Szerintem rendben van. Kézzel mindenképpen erősen üt.
 Vissza a MAPEZ-hez! Sug kellemes meglepetés volt. Sokadszor. Kezd profi lenni
 a szó legjobb értelmében. Lámpaláz, bizonytalanság már egyáltalán nem érződik
 rajta. Kiáll és tisztán, olykor teli torokból nyomja. A lányból (énekes)nő lett.
 Beszélgetni már nem nagyon tudunk, de nem baj, majd beszélünk, ha lesz miről.:)
 A Szabad Európa Rádió lazán, gördülékenyen hozta le új, nagyon fiatal
 basszusgitárosának első koncertjét. Nem variálta túl a srác (nem is feltétlenül
 kell), de lámpaláznak nyoma sem volt rajta. Irigylem az ilyen figurákat.
 Jó koncert volt, szeretem a zenéjüket.
 Nagyon hasonlít, mégis ég és föld a különbség a két zenekar stílusa között.
 A SZER egyszerűbb, dalközpontúbb, a MAPEZ öntörvényűbb, bátrabb...
 És másnap jött a Ritmiklift!!