Hogy hogyan áll (jó szó) a helyzet a káresetemmel kapcsolatban, hogy hogyan néz ki a fürdőszobám mennyezete - már ami megmaradt belőle - abba nem mennék most bele, mert igaz ugyan, hogy különösebben nem visel meg, de az is tény, hogy kb. egy hónapja csak "munka" miatt kapcsoltam be a Hi-Fi-met, és ez azért jelent valamit.
Hogy mit össze küzdök a biztosító telefonos mestervonalával, a "mesterrel" és a fölöttem lakóval, azt ne tudjátok meg! Nem tudnám eldönteni, hogy a "mester", vagy a tsiztelt lakótárs az egyszerűbb, nemtörődömebb és kártékonyabb a történetben.
A Spektrumon megy egy sorozat (Kill Arman), mely a magyarban a jobban csengő "Küzdj, Arman, küzdj!" nevet kapta. Egy jó kötésű, de átlagos felépítésű amerikai (?) csóka vezeti, akinek semmilyen küzdősportos múltja nincs, de fél év edzés után elutazott tíz országba, hogy egy-egy küzdősporttal, harcművészettel eredeti hazájában ismerkedjen meg négy napon keresztül, helyi mesterek segítségével. A negyedik napon az adott "szakág" egyik kiemelkedő alakjával vív egy meccset az adott stílusban, aki természetesen leveri, mint a cölöpöt.
Az első néhány alkalommal még ez is nagyon vicces, de leginkább az tetszik a sorozatban, hogy egyes népek kultúrájába, mindennapjaiba enged betekintést. Számomra - természetesen - az ázsiai országokban (Kambodzsa, a japán Okinawa, Korea stb) játszódó részek jelentettek sokat, hiszen ismét láthattam azt, amit személyesen is tapasztaltam ott, ami miatt annyira szeretem azt a kontinenst.
Közben kinyomoztam, hogy Arman Iránban született, a sorozat pedig finn.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.