'Dark Night Of My Soul'

A négy angol csapat kitúrta az összes olaszt plusz a Real Madridot a Bajnokok Ligájából. Angol földön egyik vendég sem bírt gólt lőni a négy közül. Kb. három éve az a helyzet (kevés kivételtől eltekintve), hogy addig tart a kontinensről érkező nyál csapatok "sikerszériája", amíg egy angollal össze nem hozza őket (bal)sorsuk.

Na, ezt nem hittem volna. Hogy egy The Prodigy album ismét magasan jegyzett lesz
nálam. A legutóbbi (2004-es) alkotásuk ugyanis elvette a kedvem tőlük, nehezen
nevezném hallgatható műnek (2-3-4 remek szerzemény azért akad rajta).
Friss CD-jük ott lesz az év végi 10-es listámon, vagy a közvetlen közelében.
Szól, mint a vadmalac (hogyan szól egy vadmalac?), visszatért az ÉLET, a lüktetés,
az erő a dalaikba.
Szinte látom a fesztiválokon hömpölygő, hullámzó, ugráló tömeget, amint hallgatom a
lemezt. (Ne számítógépen hallgassátok, megéri Hi-Fi-be pakolni!) Ha élőben dobossal,
gitárossal nyomulnak majd (és a drogok nem ütik szét az agyukat és a turnétervet),
nehéz lesz felülmúlni őket. Egy Apollo 440-Prodigy estet megnéznék egy fesztiválon.
És azt is, bírnék-e mozogni utána. Visszatértek régebbi hangszínekhez, -mintákhoz,
az Always Outnumbered... amatőr primkóságának szerencsére nyoma sincs.
Nem egy Fat Of The Land, de a maga nemében hibátlan alkotás.
Szeretem az elsőre beütő albumokat, ez (nálam) ilyen.
A (fogalmazzunk finoman! :) nem németbarát cím és a borító (1916-os a fotó!) több,
mint 10 pontos. ((Mondjuk Írországban, a Falkland szigeteken, vagy Indiában nem
biztos, hogy nagy ötlet előadniuk a címadó dalt.))
Nem lódít a matrica a csomagoláson: '11 new tracks full of electric dance/punk,
noise and power'
The Prodigy is BACK.

A diktafonban, melyet az interjúra kaptam kölcsön volt egy kazetta, rajta egy Mike Portnoy (Dream Theater dobos) és egy Richie Kotzen telefoninterjú. Élmény volt hallgatnom. Nem volt szívem azt használni, letörölni őket. 

Néhány hete megkapta a lap a Szalai Éva című/fémjelezte promo CD-t mely, mint
"ez alter, erről Te írsz" nálam landolt. Mondtam, hogy a lemez felét kb. fél éve
játssza/játszotta a Petőfi, ezért szerintem nagyon nem időszerű róla írnom.
A főszerk meggyőződött és abban maradtunk, hogy keressek kontaktot, és nyomozzam
ki, mikor lesz új lemez, aztán jöhet a mail-, vagy telefoninterjú.
Helyette iderült, hogy lesz kis városomban koncertjük, úgyhogy eljött második interjúm
ideje. Szeretek beszélgetni, de csak kötetlenül és egy ilyet utólag formába rendezni,
az nagy meló, ezért nem keresem az ilyen "hivatalos" lehetőségeket. (Azért egy Ventor
(Kreator dobos) beszélgetés felkészülését és paráját szívesen vállaltam volna.)
Lehet, hogy a fizikai felkészülés során kicsivel több levegőt szorítottam a Cabernet
Sauvignon palackjába a kelletténél, de ez nem is baj (a felvételt hallgatva),
mert nem pörögtem túl az agyam, tudtam hallgatni, nem kérdezősködtem minden
mondat közepén, ami egyébként sajnos szokásom.
Kardos "Doktor" közvetlen, jó fazon volt, de nem nyalizom, mert szerintem fogja
olvasni ezen sorokat.
Nem sikerült meghívnom szürcsölni, mert Ő hívott meg.
A koncert elődeihez hasonlóan (lásd itt az archívumban: 2007.07.02. és 2008.07.07.)
remek volt. A basszer (vissza)váltott gitárossá (Telecasterrel csak komoly ember
lehet) - nem pite teljesítmény! Viszont ennél is nagyobb szám a dobosuk.
Ultra minimál cuccon (1 cin, 1 lábcin, 1 kolomp, 1 lábdob, 1 pergő, NULLA tam!!)
jel nélkül annyira húzósan, erősen és (amennyire én hallom) pontosan játszik,
hogy ÉLMÉNY nézni/hallani. A "sima" részeknél sem számol szerintem, hanem leimprózza,
hozza rutinból (jó értelemben), a komplikált részeket pedig hallja benn és azt üti ki
izomból. Minden tak-ra ütő dobosnak ajánlom, hogy egyszer nézze meg a tagot, mert
annyira ÉLŐ, amennyire csak lehet. Ilyennek kellene lennie mindenkinek élőben.
A számok még mindig remekek, a csapat együtt van, jó hangulatban tolja mindenki, a
közönség is pepec -bár engem kissé zavart, hogy húsz év fölötti alig-alig volt valaki.
Jó kis este volt.
Olyan koncert volt, mely után hajnal 0:50-kor lementem Holdat fotózni: