HTML

'Dark Night Of My Soul'

Gondolatok. Sajátjaim és melyek Benned ébrednek. Thoughts. The ones in me and the ones generated in you.

Friss topikok

2009.04.24. 13:05 Krap

15. Dobos Gála, Cegléd - Juhász Márton és barátai

Semennyit nem értek a jazz-hez, de, ha azt olvasom egy zenekarról, hogy
"a tagok mind a bostoni Berklee College of Music tanulói", akkor azt a
zenekart óriási elvárással és megkülönböztetett figyelemmel várom, illetve
nézem/hallgatom.
(Berklee: az általam oly nagyra tartott Dream Theater hangszeresei is ott
végeztek, illetve a Münchenből hazafelé a vonaton megismert amerikai lány
is ott (is) szerzett diplomát (zeneszerzés, zeneterápia szakon - később
bekapcsolódók kedvéért.:) )
Na, be is fektetett a négyes rendesen. Leírom, kik alkotják, mert megérdemlik,
és nem kizárt, hogy világhírességek lesznek idővel: Daniel Weiss-gitár,
Juhász Márton-dob, Yared Bayleyen-basszusgitár, Zachary Zinger-szaxofon.
Számomra ők voltak az este legegységesebb fellépői, ZENEKARként működtek,
nem a dobosra volt kihegyezve a produkció.
Talán ők voltak a legközérthetőbbek is - számomra mindenképp.
Pofátlanul fiatalok (20-as éveik elején), döbbenet képzettek és annyira nagy
kreativitás és zenei alázat lakozik bennük, hogy azóta is leng a kalapom, ha
rájuk gondolok. És nem csak a koncertjükre, hanem a viselkedésükre is, ugyanis
a már említett Hadek Dávid (még mindig csak 11 éves) Quartet szintén színvonalas
és lenyűgöző koncertje alatt mellém ült a lelátóra a teljes Juhász Márton és
barátai brigád és helyenként majdnem zavartak a figyelésben, műélvezetben.
Főleg a basszer (ja!: a szólóját kottából játszotta!!!) és a szakszis
beszélgetett sokat. Ki nem találnátok, miről és milyen stílusban!
Szinte szünet nélkül bólogattak elismerően, ütöttek egy-egy ritmust a combjukon,
tapsoltak, hujjogtak (jazz koncerten szokás) és/vagy - ami a legjobban tetszett -
hívták fel egymás figyelmét egy-egy zenei megoldásra, dallamra, váltásra.
Végigszakmázták a koncertet és szinte monden hangot élvezettel, tisztelettel
hallgattak. Mindezt óriási lekesedéssel. Csak lestem, füleltem.
       Összegzés a gáláról: földhöz ragadt gyerek vagyok (ha hangszeres tudásról
van szó), így azt mondom, hogy semmi olyat nem hallottam a gálán, amilyet,
vagy aminél jobbat nem hallottam volna a Dream Theater-től - ezt nem az
elfogultság, hanem az őszinteség és a hozzá nem értés mondatja velem - de
az is tény, hogy lekötöttek a konceretek. Arra rájöttem, hogy ritmus(képlet)
mániákus vagyok, azaz az ilyenekben gondolkodó dobosokat, zenekarokat
(pl. In Flames, Fear Factory, Megadeth, Kreator) szívesebben hallgatom,
mint a gála jazz dobosait, de az is tény, hogy ha nem lettem volna még
Dreatm Theater koncerten (nem tudom, mitől, de nálam Portnoy a király!),
akkor még jobban lelekesednék a gálán hallott ütősökért.
A Pokolgép dobosát láttam a rendezvényen - eljövetel előtt harcoltunk is egy
teherhordó kocsiért és szakmáztunk néhány szót (mondtam, hogy eddig csak jókat
publikáltam a játékáról, de ez könnyen megváltozhat a jövőben, ha lenyúlja a
kocsit :) -, illetve volt egy srác Dream Theater (na-ná, majd Scorpions! :)
pólóban, ezt leszámítva nem sok zenekari utalás volt a közönségen.
Ha legközelebb megyek, tuti a Fear Factory pólómban villantok, ezzel jelzem,
hogy lábmunkában még van hová fejlődnie akár az Arany Dobverő díjasnak is. :)
Ceglédi Dobos Gála rulez.
Most látom, hogy szinte valamennyi Juhász Márton és barátai képen egymásra
figyelnek, egymást nézik a tagok. Ilyesmiről beszéltem.

Szólj hozzá!


2009.04.23. 16:42 Krap

15. Dobos Gála, Cegléd - a hallott dolgok

Nem írom, hogy értek a jazz-hez, mert ez nagyon nem igaz.
Így a fellépő zenekarokról sem tudok szakmázni. A Szendőfi (Péter- dob),
Révész, Marcello Ramos trióban a chilei szármaszású basszer egy boundok
nélküli (!) öthúroson kezdett - ekkor úgy figyeltem, mint a nagyok -, majd
egy "hagyományos" hathúrosra váltott.
Dörnyei Gábor produkciójában az nem tetszett, hogy a dobon kívül minden gépről
szólt, így nem sok élő jellege volt a zenének.
Horacio "El Negro" Hernandez (dob) Israel Suarez "Pirana" perkással
duóban lépett fel. Egy rendkívül hosszú koncertet adtak, mely végig fenntartotta
az érdeklődésemet, bár különösebben nem bírtam követni, nem kötött le.
Az, hogy nem volt unalmas, a legnagyobb dicséret, melyet tőlem, laikustól
kaphatnak. Nem volt unalmas a műsoruk.
Nem dobolták szét a zenét, melyet hol egyikük, hol ketten egyszerre
alkottak, pláne nem játszottak egymás "rovására".
Hadek Dávid Quartet: a 11 éves, tökéletes, teljes értékű dobossal felálló
zenekar (dob, nagybőgő, billentyűk, szaxofon) még éjfél után is kellemes
szórakozás volt cseppet sem egyszerű zenéjével. Dávid egy csoda. Azt sem tudom,
hogyan lehet ilyen fiatalon ennyire jól dobolni (kedzem elhinni a Mozart-tal
kapcsolatos híreket is? :), az pedig pláne felfoghatatlan, honnan a jazz iránti
érdeklődése. A lábdobot kezelő (jobb) lába talán (TALÁN!) nem annyira erős
(hangos), mint kellene, de mindössze ennyi, ami a leg(esleg)nagyobbaktól
elválasztja - már amennyire a szemem/fülem ért ehhez.
Martonosi György bácsi egyetlen pergővel mutatta meg, hogy aki tud, annak nem
kell semmi különös a művészethez.
A rendezvényt a Leslie Alex Percussion Band nyitotta meg. Ha egyszer láttatok
ütős együttest, tudjátok mennyire magával ragadó, amikor többen egyszerre
zúzzák, variálják a ritmust. Ha nem hallottatok még ilyesmit, bánhatjátok.
Egyetlen zenekarról részletesebben fogok mesélni, mert lenyűgöztek.

2 komment


2009.04.21. 13:58 Krap

15. Dobos Gála, Cegléd - a hely szelleme

Alföld. Ki nem állhatom. Hegyi gyerek vagyok, megőrülnék, ha síkon kellene
laknom, pláne, ha tó, tenger, vagy legalább egy folyó sem lenne a környéken.
Számomra minden alföldi város egyforma. Lehetnek szépek, de a széles utcák,
a templom a város közepén, körülötte körforgalom... - ezek aztán nem túl
egyéniek, egyediek.
Ceglédi Dobos Gála: tökéletes ötlet, nagy hagyománya van és - ami a lényeg - nagyon
népszerű. Egy sportcsarnok, tele zenét szerető, érdeklődő emberekkel a legkisebbektől
az idősebbekig. Öröm volt látni a közönség sokszínűségét.
Ha belegondolunk, hogy kimondatlanul egy nem túl populáris műfaj (jazz) dominál
a rendezvényen és, hogy a belépő sem volt túl olcsó (3000Ft), pláne kalapot kell
emelnünk a Gála kitalálója, működtetője, támogatói és látogatói előtt!
Láttam, hallottam végre testközelből a Dream Theater koncerten megcsodált, itt is
említett átlátszó dobokat. Hozzáértők szerint is remekül szólnak.
Doboltam számítógépről monitoron futó kottára elektromos dobon. A kottaképen
zölddel bekarikázza a szoftver a pontosan kiütött hangokat és piros ikszet tesz
(tized(század?)másodpercre helyesen) oda, ahol ütöttünk, pedig nem kellett volna.
Döbbenet, hogy mik vannak!
A chime-okat (egymás mellett damilon lógatott kis, rézszerű hengerek) áruló box-tól
igyekeztem távol maradni, mert annyira bele vagyok buzulva ebbe a "hangszerbe",
hogy legszívesebben 5-6 darabot tartanék otthon a jelenlegi egy helyett.
A tavalyi The Cure album is vele indul.
Nem szeretem a jazz-t, de Cegléden kb. hat órán át tudom hallgatni. Sőt, akár
egyetlen dobost is egy-másfél órán át.
A szakmáról majd később.
Most voltam másodszor. Remélem, nem utoljára.

4 komment


2009.04.20. 12:20 Krap

15. Dobos Gála, Cegléd, képek

2 komment


süti beállítások módosítása