Ma is tekertünk egy szerény 65 km-es kört (Ómassa, Bánkút, Nagymező (a kedvenc fennsíkom!!!!), Répáshutát elkerülő műút, Lillafüred) és most döbbentem rá, hogy a fél megyéből látható lokátorállomás a bánkúti sífelvonó felső pontjától kb. 200 méternyire van. Döbbenetesen ronda és semmi keresnivalója ott. Pécs környékén egy ilyen tervezett telepítése okozott nagy hörgést. Nálunk szó nélkül felhúzták. Az is fura (politizálás nélkül), hogy egy honvédségi "ojjektumot" az In-Kal Security őriz.
Kellemes kis - egy délután alatt elolvasható - iromány. Nincs különösebb története, tanulsága, vagy mondanivalója, ennek ellenére rendben van. Nyugdíjjal házaló ügynökökről, illetve a helyszínekről, emberekről szól, akikkel találkoznak. Kis humor van benne. A "Gyöngéd barbárok" a címe alapján nagyon tetszik, valószínűleg azt olvasom legközelebb a szerzőtől. Előbb azonban meglátogatom Prágát!
Pénteken a Disco Express és a Hooligans nem érdekelt, így későn kezdtem.
Guns 2 Roses: egy Guns N'Roses dalokat játszó brit csapat. A basszer hölgy
jó volt (minden tekintetben), a dalok is, de nincs nagy véleményem az ilyesmiről.
Carbonfools: jó kis ritmikus zenét játszó brigád. Tetszett, amit műveltek.
Természetes, jó arc a frontemberük.
Szombaton aztán növeltem a csapásszámot:
Depresszió: profi, szimpatikus brigád. Minimál dolgokat játszanak, de azokat
precízen és hatásosan. Jók a dalaik is. Meggyőztek. A dobosuk fülre tökéletes,
szemre lehetne erőteljesebb is. Érdekes...
30Y: idén sem hatottak meg. Kispál és a Borz: fura, új felállás, fura dalok.
Nem sokat néztem műsorukból. A dobosuk jó, és még vokálozik is!
Fish!: egy remek zenekar, valahol a Hooloigans és a Depresszió között
keménységben. Ötletes, jó dobos; biztos kezű gitáros és basszer; jó énekes,
jó dalok. Először hallottam róluk, de nem utoljára.
Subscribe: idén is ránk borították a házat. Gyilok jó hangzás, remek
metal-dobos saját cuccal. Változatosan és nagyon jól üt, amikor pedig rázúzott
a duplázóra a lábgépen... Tud. Nagyon nagyot zúztak. Nagyon energikus
volt a színpadi munkájuk. Tavaly nagyon ellenszenves volt a benyomott rasta
énekesük. Most felnőtt a többiekhez, sőt, amikor bunyó volt (a rendezők
vittek ki valakit) ő volt az, aki leállította a zenét és nagyon pozitívan
viselkedett.
Alvin és a Mókusok: népszerű, punk-rock zene. A dobosuk alap punk témákat
üt, azokat viszont meglehetősen gyorsan és tökéletesen feldíszítve.
Élmény volt látni, hallani.
Suhancos: na, ez egy fura, de nagyon szimpatikus alakulat. Jókor, jó
passzban futottam beléjük, így tetszett a hip-hopos, rappelős ének és a
nem is tudom, milyen, népzenével tarkított rockzenéjük jó kis keveréke.
Neo: a szokásos gitár-erdő egy elektronikus zenében. A dobos egy elektromos,
programozott hangokat adó szerkón, fülessel, behunyt szemnmel játszott. Jól,
de olyan benyomást keltett, hogy éppen gyakorol. Túl későn voltak, így
csak néhány számukat néztem meg. Mivel azok nem a kedvenceim közül voltak,
leléptem.
A fesztivál látogatottsága (végre) tökéletes volt. Minden koncerten
remek volt a hangulat és kellemes volt a nézőszám valamennyi helyszínen.
