'Dark Night Of My Soul'

01.10. Szétunom az agyam. Tudom, hogy' hangzik, de ettől még tény. Reggel felhős volt az ég (VÉGRE), úgyhogy reggeli után kajakoztam egy meglehetősen nagyot, de aztán tűzni kezdett a Nap és az itt, az Egyenlítőnél egyenlő azzal, hogy "nyomás árnyékba!". A szállásunk egy elszigetelt helyen van, SEMMI nincs a környéken, sehová nem lehet menni. Legnagyobb bánatom, hogy - noha egészen jól beszélnek angolul - könyvesbolt/újságárus nincs sehol. Pedig itt betáraznék olvasnivalóból.

01.11. Ma besétáltunk a közeli (??) városba - kiderült, hogy mégis van remény. Könyvet nem tudtam venni, de napilapot igen. Irgalmatlanul erős a neapfény. Hosszabb távon kibírhatatlan. A városkában szegénység van, de különösebben nem törődtek velünk, három fehérrel. A tegnapi kajakozáshoz még annyit, hogy láttam egy raklap medúzát. Kb. a kajak lapátjával egyező méretűeket. Hófehér, atomfelhő alakú "fej", alatta maga az állat. A 20 évesnek tippelt helyi recepciós hölgyről kiderült, hogy 27. Tegnap este helyi táncokkal szórakoztatott minket egy csoport. Érdekes volt. A vendég házaspárok közül az egyik (min. 65 év/fő) valami elképesztően jól táncolt. Összeszokottak, harmonikusak voltak, teljes összhangban egymással és a zenével. Nagy élmény volt nézni őket. Az előbb sétáltam a parton. Ott voltak. Egy hölgy gratulált a pár férfi tagjának a tánchoz, aki köszönte és mondta, hogy 6-7 hónapja nem táncolt. Ebédnél egy másik idősebb brit hölgy kezdett velem beszélgetni. Francia a férje, ott is élnek. Mondtam, hogy túl szép az angolja (igen, ez MÁNIA lehet nálam), az nem lehet egy költözéstől, biztos, hogy Britanniában született? A válasz: Ugandában. Hopp!!! Mindenki eléggé közvetlen, kivéve a már említett brit lányt, de őt is feltöröm. : ) "Szerencse" egyébként, hogy nagy hasa, válla és combja van (minden férfi egyforma?), mert azon kaptam magam, hogy mindig jól érzem magam, ha látom. Jobb az ilyesmit itt abbahagyni. : ) Az arca, szeme, haja, bőrszíne (fehér) tökéletes...

Kikajakoztam a mesterséges kis sziget-mólóhoz. Egyetlen napernyő az egész, kb. 100 méterre a parttól. Hotelt váltottunk, nem jegyzeteltem néhány napja.Az új helyet családias kis bungalók alkotják. Itt végre nem hallok német szót. Az előző helyen egyedül a sok osztrák zavart, de ők nagyon. Itt nagyon kevesen vagyunk, jó/érdekes hölgy még kevesebb. Az egyetlen (?) egy masszívabb, fehér bőrű (itt? meddig?), akinek öccse bekajakozott hozzám. Na-ná, hogy dumálni kezdtem Vele. Nehezen ment Neki az angol, alig értettük egymást. Kérdeztem, honnan jött. Angliából, mondta. : ) Király! Ennyit rólam. : ) Mondom, "hú, vazze! Nem lesz egyszerű, de kitalálom, melyik környékről.". Ő: "Mehet, de én nem mondom meg, Magyaro. melyik részéről vagy." EZ hiányzott az elmúlt négy napban! A brit humor. 10 perc múlva mondom Neki, hogy ez olyan brutál dialektus, hogy elsőre Manchester-Liverpool környékére teszem. "Nem nyert, messze van." "De akkor délre messze." "Igen." "Akkor ennyi, feladom. Egy déli nagy város, de nem London és nem Brighton, ennyi a tippem." "Portsmouth, a Brighton melletti város." Kíváncsi vagyok, a nővére beszélgető típus-e. Ma három hír fogadott, mikor visszaúsztam a többiekhez:
- egy bazi nagy gyík figyelt a WC kagylónkban, "akit" alig lehetett lehúzni, visszaküldeni oda, ahonnan jött
- az oroszok elzárták a gázt. Ezt én öt napja megtettem.:)
- -14 foknál magasabbra nem emelkedik a hőmérséklet kis országunkban.
Itt ilyen gond nincs. Nappal gyilok a napsütés, éjjel klíma nélkül macerás lenne aludni, hisz' akkor is simán van 25 fok.
Tegnap egy kis katamaránnal vitorláztunk kb. 2 órán át. Én merülgettem is szemüvegben, pipával. Sok és sokféle halat láttam, nagyon extrémeket is. Találtam három tengeri csillagot, nem gyenge színekkel! Még mindig nem mondom, hogy közel áll hozzám ez az élet. Ha választanom kellene, hogy egy hét Portsmouth-ban, vagy kettő itt, egyértelműen Angliát választanám - méga a dundi(bb) hölgy nélkül is. Az előző helyen nem voltak szúnyogok. Itt az imént megcsípett egy. Nem 100%-os a nyugalmam. (Biga, keresd a Holdat a képeken!)

A pálmafák, a gyönyörű kék ég, a szállloda medencéjének kékje és a napfény giccsesek - soha nem kötött le, vagy érdekelt ilyesmi. Az óceán mély kékje (leírhatatlan), nyugalma, végtelensége már "ott van". Nagyon. 27 fokos a víz. A helyiek dámáznak, az angol hivatalos nyelv (sok az osztrák turista sajnos), feltett szándékom, hogy valamelyik nap megnyerem a ping-pong versenyt. Euróban, dolárban és schillingben (!) lehet fizetni. 32 órája nem aludtam. Amikor felébredtem, -15 fok volt, most olyan 30 lehet. A félhold felső fele (!!!) látszik. Fél órát úsztam a kerti medencében. Tőle 120 méternyire kezdődik az óceán. Apály van, különben 90 méternyire lenne. Várom, hogy kissé csökkenjen a nap ereje, és indulok búvárszemüveggel halak között úszni. Nem akarok leégni. A déli féltekén vagyok, soha nem voltam ennyire délen. A városba - így hirtelen - nem mernék bemenni. A bőrszínem és a hozzá kapcsolt relatív jómód miatt. Elgondolkodtató. Pedig leginkább bóklászni és helyiekkel beszélgetni szeretek külföldön. (Szúnyog csípett meg a két hét során, kb. tízszer, és egy fura, fájdalmas csípésű légy is. A szúnyogok miatt csak kicsit izgulnék, a légy miatt kissé jobban. Néhány hét és csináltatok egy teljes vérképet, az tuti. Majmok az első szállodánál rengetegen voltak, a másiknál már csak a távolban. Nem kerültünk velük kapcsolatba, de a helyiek a falvakban állítólag megeszik őket, ha sikerül elkapniuk.)

Este nyolcra beestem a bécsi reptérre, hajnal kettőkor már aludtam is itthon, HAVAS (yes!!) városkámban. Lassacskán összeszedem magam és publikálom kinti jegyzeteimet, ott ugyanis nem volt net, de nem voltam tétlen.