'Dark Night Of My Soul'

Kezdem magamon felfedezni az öregedés jeleit. Pl. művészetnek tekintem
(és értem?) a jégtáncot. A műkorcsolyát nem, most mégis erről írok.
Rossz volt néznem ugyanis Sebestyén Júlia szabadprogramját. Nem csak azért,
mert szokás szerint jégre ült, hanem, mert a két kommentátor hölgy úgy
odavolt érte és annyira a rövid program vélt, vagy valós lepontozásával
voltak elfoglalva az EGÉSZ verseny alatt, hogy a valóság cseppet sem zavarta
őket. Júliát nem bántom - miért tenném? - de az utólagos nyilatkozataihoz
annyit szólnék, hogy előbb egy tökéletes alkotást kellene EGYSZER letenni
az asztalra (többen megtették az adott versenyen, nagyobb teherrel a
vállukon), aztán rinyálni. Bőgni és kifogásokat keresni mindenki tud,
de számára talán az lenne a legjobb, ha a fenéken landolós ugrását
levédetné és nevet adna neki, annyiszor láttam már Tőle (én, aki alig
nézek ilyesmit).
A másik aggasztó jel, hogy képes vagyok egy tenisz meccset végignézni.
Talán még nem tragikus a helyzet, mert csak nőit és csak, ha Dementieva
(Gyementyeva, Djementjeva) játszik. Érdekes fazon. Egyrészt tipikusan az
esetem, azaz nem szép, inkább érdekes; másrészt túl sokat beszél
magában :), pedig a tenisz az idegek és a kiegyensúlyozottság sportja (is).
Jól teniszezik. Jók a lábai - minden értelemben.
Elnézést kérek, amiért megszakítottam kenyai tudósításomat.

Úgy látszik, ha szülinap, akkor koncert. Meg tudom szokni.
A Kocsis Zoltán vezényelte Nemzeti Filharmonikus Zenekar tud. Nagyon jók.
Liszt ritkán hallható művei közül egy-kettő (Ünnepi induló Goethe
születésnapjára, Obermann völgye) kifejezetten jó, a többi is hallgatható,
az A-dúr zongoraverseny pedig nagyon tetszett. A zongorista (Báll Dávid) két
ráadást is adott. Sajnos nem tudom, kik a szerzői, de mindkettő - az első
technikásabb, a második érzelmesebb - az est fénypontja volt nálam.
Az így szokatlanul hosszúvá (majd' két és fél óra) lett hangverseny
második fele aztán már nem a fénypontokról szólt. Kodály "pávás" változatai
"csak" szimplán nem tetszenek, Ravel Boleroja viszont már nem hogy untat,
de kifejezetten idegesít. Szigorúan monoton és korlátolt - írnám, ha lenne
kedvem poénkodni a meghallgatása után..
Nincs egy éve, hogy lehordtam itt a művet, most sem tudok jót írni róla.
Dobos (bocsánat ! Ütős!) gyilkos. Ugyanazt a nem túl összetett ritmust
ismételtetni a végtelenségig a pergőn játszó zenésszel - ez nálam a
szadizmus kategória.
Annyira untam, hogy elkezdtem valami jót keresni benne. Nem volt egyszerű,
de találtam. A hárfás (most csak egy volt) az egyetlen, aki nem Primitíviában
tölti a művet, neki vannak jó dolgai, de persze ez akkor már nem hallatszik,
mikor a többi hangszer egyszerre nyomja az unalomig ismételt tufa fő dallamot.
 

Az európai megjelenés napján (2009.01.26.) hallottam a Sepultura új albumát, az A-Lex-t. Kiforrot, minőségi zúzda, de egyáltalán nem tetszik. Meg sem említeném, ha a 16. tételt
(EZ a szó IDE illik, de nagyon) hallván nem esett volna le az állam. A mű címe (Ludwig Van) beszédes, lévén Beethowen "örömódás" szimfóniájának megidézését hallhatjuk öt és fél percben. Persze, más már csinált ilyesmit, de a Sepultura-tól több, mint meglepő az ilyen kalandozás. Előbb gitárokkal, dobbal alkotnak, majd jön a nagyzenekari rész a metal csapattal, aztán az énekdallam gitáron, végül tisztán a komolyzenei hangszerek és a közös finálé. Atomzat. ÉLMÉNY hallgatni.
Az őt követő A-Lex IV című szerzemény is marad a komolyzenei stílusnál.
Ne feledjük, hogy brazilok, tehát nincsenek európai gyökereik!!
A végén ők is lehetséges fellépők lesznek az Operafesztiválos metal+szimpatikusok koncerten?? Sepu rajongók ne aggódjanak, szeretni fogják ezt az anyagot is, de én soha nem voltam oda értük. Ugyanazon a napon megkaptam a Kreator új művét, a Hordes Of Chaos-t. Mivel ők lettek az egyik kedvenc bandám az elmúlt években - ahhoz képest, hogy a kezdeti lemezeik idején majdnem minden metal zenekart hallgattam, csak őket (és a Slayert) nem bírtam, ez nem kis eredmény - feltett szándékom volt, hogy egyszer publikálhassak róluk. Most ez megadatik.
Nálam nincs benne az első háromban a 2009-es lemez. Bővebben az 'inform márciusi
számában, ha a főszerk is úgy akarja. :)
 

Kikocsikáztunk egy húszezer négyzetkilométeres (!!) nemzeti park 13ezres keleti
felébe és ott töltöttük az egész napot. Elefántból hegyek voltak, de a többi állat is
relatíve nagy sűrűségben fordult elő. Nyitott autóban álldogáltunk/üldögéltünk.
Pakolok képeket, mert azoknál jobban úgysem tudnám leírni a látottakat.
A föld (TALAJ) a park jelentős részén vörös. Hatott.

Este spirituálékat éneklő gyerekek adtak műsort. Hangulatos volt. Három ütős
kísérte őket. Most értettem meg igazán, mik azok a "törzsi ritmusok".
Szokatlanok és elsőre megfejthetetlenek voltak "nyugati" ritmusokat kedvelő fülemnek,
de az éneket tökéletesen követték.
Talán készültek felvételek, azokat biztosan fogom elemezni. Teljesen más(nak tűnő)
ritmusképleteket használnak, mint a mi kultúránkban.
(Az én kedvenc ritmusaimat az elmúlt kb. 18 év bármely Kreator, In Flames albumán,
vagy akár régebbi Iron Maiden és Megadeth lemezeken meghallgathatjátok.)
Ma erős kerékpározhatnékom lett. Teniszeztünk egyet, de kezdek szenvedni a
semmittevéstől... Holnap szafari.