'Dark Night Of My Soul'

Fájnak az ujjaim. Csak a bal kezemen és csak a végük. A csuklóm most nem rándult
meg.
Mindig ez van, ha az Epica fantasztikus miskolci koncertjének CD-it hallgatom
(The Classical Conspiracy - Live In Miskolc, Hungary). Annyira királyak és egysze-
rűnek tűnők a (klasszikus) dallamok, hogy azonnal gitárt ragadok, ha ezek a lemezek
szólnak. Aztán mindig rájövök, hogy rám is messzemenően igaz az Irigy Hónaljmirigy
reggie-t kifigurázó "Van még a gitáron pár hang, amit még nem használtál" (ha jól
emékszem) sora. Rettenetesen ragaszkodom ahhoz az 1-2 hangnemhez, skálához - és
azok hangjaihoz -, melyeket általában használok, ha játszom valamit.
Az említett lemez pedig tele van csodás félhangokkal, melyeknek köszönhezően a
játékom pedig mellényúlásokkal.
És, hogy miért hallgattam ismét Epica-t? Mert két komoly vetélytársa is akadt
az "Év albuma" címért nálam, és össze akarom őket hasonlítani.
Pedig nem hittem volna, hogy idén hallok hozzá hasonlót.

Már nem csepeg a víz a fürdőszobám mennyezetéről. Messze nem biztos, hogy ezzel vége a történetnek, de arra rájöttem ennek kapcsán, hogy kis dolgoknak is tud örülni az ember. Ma már zenét is volt hangulatom hallgatni.

Mennyezet. Mennyire jó szó!!

Nem, nem egy Bea nevű hölgyről van szó, hanem arról, hogy napok óta csöpög a víz a fürdőszobámban a mennyezetről. A fölöttem lakónál nem tudnak rájönni, mi okozza, pedig naponta jár a szerelő. Már teljesen átáztam, kezd hullani is a téma. A biztosító állítólag mindent fizetni fog. Azt az érzést viszont nem tudja semmissé tenni, hogy napokon át látom, hogy a lakás egy része - melyre nem kevés ideig spóroltam - szépen, lassan (ha csak átmenetileg is) tönkremegy. Ha nem írok egy ideig, az azért lesz, mert nem igazán tudok másra gondolni, ráhangolódni mostanság.