'Dark Night Of My Soul'

Érdekes év volt zenei termés szempontjából. "Normál" esetben, azaz, ha simán
sorbarendezem a nekem leginkább tetsző "könnyűzenei" alkotásokat, akkor a
Prodigy vitt volna mindent. Minden megvan az Invaders...-ben, amit szeretek:
tempó, dallamok, keménység, egyéniség, húzás. Aztán jött a két "miskolci",
a Therion és az Epica, és borult minden. Behozták a komolyzenét a listára - a
Therioné már-már komolyzenei lemeznek is elmegy, az Epica viszont a SZÉP részét
kapta el jól a szimfonikus muzsikának -, és nem igazán tudtam dönteni közöttük.
A Mono is szimfonikus zenekarral operál, de teljesen más vonalon - ez sem
könnyítette a helyzetem. Ráadásul japánok!! :)
Azért lett a Katatonia az első, mert ők nagyzenekar nélkül, maguktól megcsinálták
a zene csodáját, amikor nincs zenész, nincs hangszer, nincs hang, csak
gondolatok, érzések.
Metalban egyértelműen a Threat Signal lemeze tetszett leginkább, de a Kreator
is nagyon nagyot alkotott. Az Amorphis hozta a szintet, a Megadeth pedig végre
ismét összeszedte magát és szétgitározták az agyukart!
Sok instrumentális(ba hajló) zene kapott előkelő helyet - Mono, Long Distance..-,
de hozzájuk lehet sorolni a Porcupine Tree-Katatonia-Dream Th. hármast is, mert
utóbbiak a progrockkal érnek el hasonló hatásokat. A Katatonia úgy lett nálam a
legjobb progrock lemez, hogy nem is azt játszanak! :)
A sorrendet nagyon nehezen szültem meg, még most is képlékeny, hiszen egyforma
nívón, de különbözõ stílusban zenélõ csapatok verődtek össze.
Magyarok közül nagyon tetszett az Agregator és a Fish! idei lemeze.
A Depeche Mode nem fért fel, a Paradise Lost csalódás, a Metallica pedig
továbbra is sehol sincs.
És akkor még ott van a New Model Army: Today Is A Good Day-e, melyet egyszerűen nem tudom, hogy melyik helyre tegyem.
Kb. ennyi.