Nem tudom, hány éve kezdődött, de Győrött, az biztos. A szokásos, évenkénti
egyszeri Totya látogatás alkalmával (jajj, de kár, hogy lassan elmaradtak ezek a
rendkívül mókás összejövetelek), amit egy Pál Utcai Fiúk koncerttel kötöttünk egybe.
Ott egy ismeretlen zenekar játszott Lecsóék előtt, a Kaukázus. Tutus árult,
és megkért, hogy amíg iszik/nézi a koncertet, vigyázzak a pultjára.
Azon volt a Kaukázus ingyenesen osztogatható lemeze, a Majdnem Kína. Persze,
hogy osztottunk magunknak Totyával.
"Teljesen józan" este volt, de a lemez megmaradt. (Még a PUF koncertet is felvették
haverok.) A lemez pedig tetszett, tetszik. Nem mindegyik dal, de az összkép és
5-6 nagyon.
Hosszú szünet következett, majd az első (?) miskolci fellépésük kb. 14 ember előtt.
Ott már egyértelmű kedvenceim lettek/voltak. Kb. ekkor kezdett futni a szekér is.
A Teszkót nagyon nem szeretem, de a Szalai Éva, és pláne a Tartós béke már mindent
visz nálam az újabb "slágerek" közül.
Jöttek a koncertek, profi, feszes kis zenekar lett belőlük. Az nagyon tetszett,
hogy nem adtak ki lemezt, hanem netre pakoltak majdnem mindent, amit alkottak.
Persze Hi-Fi mániám van, úgyhogy vadászom a felvételeiket "igazi" minőségben.
Az is tetszett, hogy (a la Fear Factory) náluk is váltott a basszusgitáros
szólógitárra és az is, hogy volt olyan koncert, ahol Janó mezitláb játszott.
A dobosuk (Toldi Miklós) döbbenetesen jó. Minimál cuccon, ÉRZÉSBÕL játszik
valami magyon nagyot! Ráadásul, mint megtudtam, egy barátom családi vállalko-
zása által gyártott dobverőkkel. Kicsi a világ, kicsiország.
Janó politizál, gyakran koncerten is. Nem zavar, mert a világnézete közel áll
hozzám, a környezetvédelem, ökobigyó pedig pláne. Egyedül a (könnyű) drogokról
van gyökeresen ellenkező véleményem.
Aztán tavaly (előtt?) interjút is csináltam Vele. Jó volt, beszélgettünk sok
mindenről.
Alig, hogy megjelent a cikk, kiderült más forrásból, hogy a zenekarral
kapcsolatban csak vetített, hogy minden szép és jó. Ez nem esett jól - kvázi
hülyére vett -, de később megértettem, hogy az adott bizonytalan helyzetben
nem mondhatott mást.
Nyáron láttam az első egyszemélyes koncertjét (KafKaz). Hangulatos, tartalmas
volt. Utána ismét beszélgettünk, immár kötetlenül, hármasban egy közös
barátunkkal. Rá három (!!) nappal a PeCsában már ismerősként találkoztunk.
Addigra kiderült, hogy több KEDVES közös ismerõsünk is van.
Elkalandoztam...
A búcsúkoncert jó volt, de nem tetszett túlzottan. Érdekes hangulatban voltam,
a zenekar is, és a nagy zsúfoltságban nem igazán kerültem (táncolós)
hangulatba. Azért a derült égből Rézcső majdnem meghatott (szentimentális
trotty vagyok, Totya is megmondta). Fél éven belül másodszor bőgtem el magam
kevés híján zene hatására (a másik Mátrafüreden a Ballad Of Bodmin Pill alatt
(Justin Sullivan, New Model Army) történt) - ez tényleg aggasztó. :)
Sajnálom, hogy gondjaik lettek, olyan személyes ellentétek kerültek elő,
melyet nem tudtak megoldani, mert ahogy elindult, és a semmiből a csúcsra
jutott a zenekar, az elismerésre méltó, és - ha egy irányba húztak volna -
még sok-sok remek "lemezt" készíthettek volna.
Persze a zene, a mondnivaló így is bennük van, ki is jönnek majd, de azok már
másféle lemezek, zenék lesznek.
Most szomorkás vagyok, mert két napja az említett PeCsa koncert felvételét
hallgatom, és ha hivatalos kiadvány lenne, simán rajta lenne a tavalyi 10-es
listámon, akkora KIRÁLYSÁG. Pedig semmi okom melankóliázni, az élet megy
tovább. Janó is alkot, és a többiek sem állnak le. Egy nekem tetsző,
teljesen egyéni zenekarnak vége lett, "csak" ennyi történt.
A youtube tele van Kaukázus élő felvételekkel. Még a búcsúkoncerten is
készültek nagyon jó videók. Már most fura őket néznem...
Közben kiderült, hogy 2005 februárjában történt a győri koncert.

"Miért kell spanyol szőlőt például Magyarországon vásárolni, hiszen a
környéken, itt, öt kilométeres vonzáskörzetben annyi szőlővel el
lehetne árasztani az áruházakat..." - Janó Miskolc belvárosában.
Azt hiszem, számomra a gondolatébresztés marad meg a Kaukázusból.
Ez az a többlet, amit adtak, amiben mások, mint a többi zenekar.
És persze: A E F#m D - Megmozdultam.
A képekért nagy köszönet Nagy Enikõnek!