Megijedtem, mert nem találtam az angol könyveim között, aztán meglett. Az ágynál volt, az "éppen olvasott" kb. nyolc könyv között. Nem csak az Alice Csodaországbant, hanem a magyarra kreténül fordított Through the Looking-Glass-t (Alice Tükörországban, brr..) is tartalmazza a kötet. Egy nagyon kedves Barátomtól kaptam annak idején. Jó volt ismét látni a sorait.
A második történet vége előtt néhány fejezettel volt/van benne egy könyvjelző (egy 300Ft-os kosárlabda meccs belépő - ez sem tegnap volt), ezért volt/van az olvasandók között. Kb. addig bírtam elolvasni. A Csodaország sem egyszerű, de a tükrön túl aztán pláne borul az értelem.
Beleolvastam a Csodaországba, és megnyugodtam, jól rémlett, Tim Burton filmjének valóban csak kevés köze van a műhöz. Mondjuk úgy, hogy az alapötletet, a szereplők nagy részét onnan vette, de a film legalább fele saját szülemény. Lehet, hogy ismét elolvasom a könyvet, mert a sok-sok párbeszéd, a kislány és az álomvilág lényeinek "logikája", párbeszéde egészen érdekes, poénos. Amíg bírja az ember.
Andiról annyit, hogy egy ausztrál tengerparton volt az esküvője, Valentin napon, február közepén, döglesztő melegben. Sok éve. Aztán a Vajdahunyad várában is egy kis kápolnában. Az "A mellettem térdelő Andreát szeretem" mondat annyira váratlan volt, és annyira hatott.
Remélem, minden rendben van Vele és boldogan élnek. Csodaországban.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.