Szerencsére ritkán vagyok gyengébb hangversenyen, ezért lelkesedem itt általában,
de a legutóbbi a sok jó közül is kiemelkedett.
R.Strauss: Halál és megdicsőülés (Op.24.): nagyon jó! Az a legjobb benne (számomra), hogy sablon- és elvárásmentes. Egy IGAZI zenemű. Érzéseket közvetít, kreatív, EGYÉNI, kiszámíthatatlan. Nem bevált sémák alkalmazása, variálása jellemzi, hanem a szó legjobb értelmében modern. Tudva, hogy Strauss 1949-ig élt, ez már nem is
annyira meglepő.
Muszorgszkij: A halál dalai és táncai (hangszerelte: Kerekes István)
Döbbenet jó! Padlóztam. Megérintett, majdnem azt mondhatom, hogy meghatott.
Énekes mű (dalciklus, hogy pontos legyek), tehát hendikeppel indult.
Annyira jók Muszorgszkij énekdallamai, annyira tökéletes és szuggesztív előadó
(Evgeni/Jevgenyij/Yevgeny) Nesterenko, hogy az egyébként remek zenei kíséretre nem
is
tudtam igazán figyelni.
Átélte, eljátszotta a négy kis történetet, de olyan erővel, hogy a leghátsó
sorokig hatott. 72 evesen!!!!!!!
Káprázatos volt.
Nem tudom leírni - csodálatos zenemű.
A legvégén az ajándékot átadó két gyerek közül a kislánynak kezet csókolt.
Csajkovszkij: VI. "Patétikus" szimfónia, h-moll:
Szeretem a szimfóniákat, ez pedig egy nagyon-nagyon jó szimfónia.
Moll, tehát eleve tetszik :), de van benne sok minden, amitől kiemelkedik a jó szimfóniák közül is. Például a harmadik tétel finálénak hat, de utána jön a negyedik, egy nyugodt, lassú, lassan elmúló tétel.
A Nemzeti Filharmonikus Zenekart Kocsis Zoltán vezényelte. Hibátlan zenekar,
le a kalappal előttük!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.