Sharon Osbourne Ozzy Osbourne felesége, az egyik leghírhedtebb rock manager,
három gyermekes családanya, reality show szereplő, műsorvezető, színész és a jó
ég tudja, micsoda. Mindez nem lenne (kivéve a managerkedést), vagy legalábbis
nem ismernénk, ha Ozzy (rock sztár, a Black Sabbath egykori énekese, ha valaki
nem tudná) nem őt vette volna el több, mint huszonöt évvel ezelőtt.
A könyvet egy turkálóban vágták hozzám. Főleg azért vágtam bele érdeklődve, mert
a családról már olvastam egy könyvet, a csak idézetekből, monológokból álló
2003-as Ordinary People-t. Az tetszett. Nem megjátszós, hanem őszinte és vicces volt.
Ozzy Sharonnak: "Hihetetlen, hogy zenével foglalkozol, és úgy énekelsz, hogy attól egy medve is kinyírja magát." Sharon válasza: "Számomra pedig az a hihetetlen, hogy egész életedben énekelsz, de a mai napig nem látsz át egy szerződést, ha az komplikáltabb,
mint egy kétpennys hátoldala."
Ez a könyv nem ilyen. Inkább egy blogra hasonlít - elmeséli a közelmúlt néhány
évének történését. Az ingyenes Ozzfest keresztülvitelét, az apja halálát, a
tehetségkutató műsorok zsűrizését stb..
Sharon brit, de (főleg) amerikában él, amerikában csinált karriert.
Ennek megfelelően nyelvtanilag egészen élvezetes, szókincsben nem kiemelkedő,
gördülékeny, nem használ indokolatlanul és lépten-nyomon amerikai kifejezéseket,
helytelenírási :) módokat. Annyira nem, hogy a sok 'centre' szó olvasása annyira
zavart, hogy többször Dream Theater-t hallgattam a könyv után/alatt. :) Komolyan.
A hivatalos stílustól is messze van, nyelvezetében is blogos.
Az nagyon zavart, hogy az általam nagyra értékelt Bruce Dickinsont (és magát az
Iron Maident is, noha a többi bandatagot elismeri) kegyetlenül leszólja,
egyszerűen 'prat'-nek (kb. prosztó, gyökér) tartja, nevezi, ezt hosszan kifejti,
sõt, még azt is megszellőztette -ami szerintem rendkívül etikátlan-, hogy a
Maiden 185000 dollárt kapott fellépésenként az Ozzfest turnén.
Fura volt olvasni, hogy szerinte a Maiden másodvonalbeli banda, zenei kvalitások
nélkül, miközben a férjénél mérhetetlenül népszerűbbek Európában.
A könyv stílusa jó, könnyen olvasható. 290 oldal, egyszerre akár 30-at is
haladtam, két hét alatt tehát kényelmesen a végére értem. Pár idézet:
'I know I have a mouth like a truck driver'
'If they were drowning I wouldn't throw them a rubber duck.' Utóbbiból mondjuk
egy vesszõ szerintem hiányzik az 'I' elõtt, de más hibát, elírást nem találtam - nagy szó!
És egy szép alliteráció: 'Festival for fucking free'
Ez Sharon második könyve, 2007-es. Időközben beszereztem az elsőt is.