Megint végem, megint a szemébe néztem
---------------------------------------------
Közel vagyok hozzá,
hogy ne legyek önmagam
---------------------------------------------
Ahogy nézem az arcot a szemében,
nem maradt túl sok az agyamból
---------------------------------------------
Ez egy olyan parti, ahol mindenki táncolva sétál,
a férfiak karolgatják a nőket, a nők meg
persze hogy bírják, hogyha karolgatják őket
---------------------------------------------
Feküdni nyáron a fűben
rágni egy fűszálat
hallani, ahogy a hangyák halkan a fülembe másznak
elvinnének mindent, csak, hogy legyen nekik télre
én meg tele vagyok képekkel
hát tettem nekik félre
a fejemben ülnek, vászon előtt
hogy megnézzék, ami bennem van
---------------------------------------------
Hát nézd, mit érnek a lények
én tudom, nem az a lényeg
hogy meddig maradsz, és mibe halsz bele(-)
gondolok és annyira félek
és annyira szomorúnak találom
hogy állok és várom a saját halálom
kürüllebegnek a képek
én ebből azt gondolom, ez az élet
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.