Jó.
NAGYON jó.
A könyv alapján készült filmsorozat sem rossz, de a regény - ellentétben a
filmmel - nem marad abba a felénél, egyetlen évadot köveően.
A filmben a saját KÖZELI jövőjét látja meg minden ember egy rövid időre, a könyvben
a távoliba pillant bele.
Jókat lehet filozofálni az olvasása közben. Érdekel-e a saját (lehetséges) jövőm?
Ha beleláttam, azt hogyan reagálnám le? Megváltoztathatom-e azt, amit láttam?
Milyen globális hatása lenne egy ilyen eseménynek? stb.,stb.
A képtelennek hangzó alapötlet ellenére jó kis regény. Inkább gondolkodtató,
mint izgalmas (nem úgy a filmsorozat), de ez nem baj, sőt.
"Pontosam ugyanabban a házban láttam magamat, ahol most is élek. Egyedül
voltam, ami nem szokatlan dolog: a gyerekeim már nagyok, a feleségemet
sokszor leköti a munkája. Tulajdonképpen bár néhány dolog megváltozott -
a berendezés kissé más volt, új festmény került a falra -, semmi nem utalt
arra, hogy ez a jövő.
És tudja mit? Ez tetszik nekem. Boldog vagyok: boldog életem volt.
Kifejezetten megnyugtat a gondolat, hogy kijut még néhány évtized
pontosan ugyanebből. Úgy tûnik, a látomások rengeteg embernek felforgatták
az életét. Az enyémet nem."
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.