HTML

'Dark Night Of My Soul'

Gondolatok. Sajátjaim és melyek Benned ébrednek. Thoughts. The ones in me and the ones generated in you.

Friss topikok

2010.04.23. 08:06 Krap

Helloween: Unarmed

Best Of 25th Anniversary
Te jó ég! Több, mint 25 éves a Helloween. Mennyire szerettem a kezdeti dolgaikat!
A Walls Of Jericho a mai napig az egyik legjobb első lemez, amit hallottam.
A rá következő (még Kai Hansen-es, de már csak gitározott, nem énekelt) két lemez
is tetszett, bár Kiske hangja éppen csak nem irritált és a puhulás sem volt
annyira ínyemre, aztán Kai szólópályáját és a Helloween-ét is csak futólag követtem.
Nem nosztalgiázni szeretnék, hanem az év végén/elején megjelent különleges lemezről írni.
Manapság már nem könnyű új dolgot kitalálni, saját dalokat úgy átírni, hogy ne
égesse magát az adott banda. A Helloween belenyúlt a jóba.
Tíz dalt totálisan áthangszereltek, három/négy - egyenként is brutál hosszú - dalt
(Halloween, Keeper Of The Seven Keys, The King for A 1000 Years) pedig
összegyúrtak egy 17 perces tétellé, amit a Prágai Szimfonikus Zenekarral
rögzítettek.
Nem akusztikus lemez, nem szimfonikus és végképp nem metal. Kizártnak tartottam,
hogy jó sülhet ki egy ilyen próbálkozásból, ezért hallgattam meg.
Már elsőre hatott. Nagyon.
Nem mondom, hogy hibátlan, vagy, hogy minden perce tetszik, de hogy egyéni és
jócskán (JAJJ, DE SOKKAL) átlag feletti, az tény.
Hogy mégis milyen a zene? Mondjuk, hogy Katie Melua jobb pillanataival simán
partiban van.
Vannak rajta tökéletes telitalálatok: a Dr. Stein szaxofonokkal, akusztikus
gitárokkal annyira ötletes és felhőtlen, mint az eredeti, vagy a szöveg; a
talán legjobb Helloween dal, a Future World akusztikus gitáros akkordozással
unplugged jellegű, és megkockáztatom, hogy az eredetinél is jobb (ex-gitár edzőm:
akkordokat nekem, de máris, pleez!:), a "feeling" szóló, a végre
elektronikamentes dobok mind-mind dobnak az eredetileg is slágerré vált dalon;
a szimfonikus The Keeper's Trilogy is minőségi munka: teljes szimfonikus zenekar,
csőharang, metal dobszerkó, SEMMI gitár (na, jó, basszus talán van), KÓRUS!!!,
xilofon (vagy mi), zongora - az Operafsztivál metalos koncertjeinek
(Therion, Epica) legjobb pillanatait idézi; az Eagle Fly Free a női vokállal;
az I Want Out a gyermekkórussal.
A többi dal a kellemes, hallgatható kategóriába esik. Kb. a Scorpions, vagy Ozzy
balladáival vannak egy szinten (pedig azok tudnak!), csak többségük picivel
gyorsabb.
Jó lenne tudni, hogy a Helloween rajongók mennyire értékelik ezt a lemezt!
Szerintem egy egyéni, hangulatos, ötletes alkotás. Kíváncsi vagyok, ráfér-e az
év végi tízes listámra. Az biztos, hogy viszonyítási alap lesz.

u.i.: ex-erdzőm: KOMOLY a kérés! Itt találsz segítséget:
http://www.ultimate-guitar.com/tabs/h/helloween/future_world_crd.htm
A refrén (ECDE-CAB, ECDE-CHE) szerintem, jó, de a többit gyanús, hogy kicsit
átírták. Az ilyesmihez (transzponálás, más hangnembe pakolás) Te értesz.

Szólj hozzá!


2010.04.22. 08:08 Krap

Do dreams...?

'Do dreams go to sleep during the day?'

Nappal az álmok aludni térnek?

Szólj hozzá!


2010.04.21. 08:02 Krap

Mindig csak a komolyság?

Tirpunk: Xin-Poi-Cseng

Kettő óra volt és 50 perc
220 Volt és 50 Hertz
Ültem a vízben egy jobb életre várva
Aztán beledobtam a kenyérpirítót a fürdőkádba

Miért vagyok még mindig itt? Elmondom, ha kérdezed
Kínai gyártmány volt ez az egészen furcsa gépezet
Visszavittem a boltba, mondom a csajnak: Bébi mesélj!
Mi ez a sz@r? Ő azt mondta, hogy jár még egy esély

Úgy éreztem, nincs mit vesztenem
Hármat számolok, legyél meztelen
Megkérdeztem, hogy hívják, a neve ismerősen cseng
Így lett az enyém a kínai boltban Xin-Poi-Cseng

Azóta együtt járunk a szusi-bárba, én eszek, ő meg táncikál
Én azzal szórakoztatom, hogy az orromba dugom a pálcikát
Hiába kérem, nem válik meg a rizskalapjától
Egy év múlva megkértem a kezét az apjától

Most nyári szünetben a Jangcén strandolunk
Év közben a józsefvárosi piacon standolunk
Mellettünk az ukránok egész nap pénzt mosnak
Mi meg kenyérpirítót árulunk a többi csóró öngyilkosnak

http://www.myspace.com/tirpunk

1 komment


2010.04.20. 08:06 Krap

Portugál

"Jó. Ez olyan... Várjál, hogy kezdjem... Először is azt kell ehhez tudni, hogy hol van Portugália. Európa legszélén. Ott, ahol véget ér a földrész. Nem így, hogy vége a földnek, és kezdődik egy tó. Az más. Onnantól már nincs semmi, csak a tenger. Nem látszik másik part sehol égen-földön. A víznek nincs vége. Ott élnek ezek a portugálok. Ez egy elég szegény ország, tudod? Ha tenger nem lenne, élni se tudnának. A tengerből élnek. Halásznak, meg ilyenek.
Várjál, azt mesélem. Esténként, vagy délután, amikor megy le a nap, kiülnek a partra. Kiülnek szép sorban. Nézik a tengert. Ott a hatalmas óceán, a lábuknál kezdődik, és a szem nem lát semmi mást, csak a vizet. Ameddig ellátnak, csak a víz. Valahol nagyon-nagyon messze elhomályosodik az egész, lehet látni, ahogy fordul a Föld, látni, a horizontnál, a víz lefelé hajlik. De addig végestelen-végig semmi. Semmi. Csak a tenger hangja, a hullámzás, a végtelen víz. Ezt nézik a portugálok. Közben álmodoznak. Valami olyanra gondolnak, ami elérhetetlen. És közben megy le a nap az égen. Úgy megy, mintha búcsúzna, mielőtt elhagyja az eget. Mintha a szerelmesét hagyná el. Szép lassan csúszik a tengerbe, a látóhatár mögé. És akkor ott marad a semmi. Úgy ülnek ott a portugálok, ahogy most mi. Rágják a pipájukat, merednek előre, és nézik a semmit. És érzik is a semmit. A világ végén vannak."

Szólj hozzá!


2010.04.19. 08:07 Krap

Egressy Zoltán: PORTUGÁL


Írtam, hogy nem vagyok a színjátszás nagy barátja. Ehhez képest megéztem
a Portugált. Másodszor.
Nem is emlékszem, először mikor láttam - nagyon régen.
2003 októberében volt a bemutató, 2007. január 21-én volt a 100. előadás.
Nem kis siker tehát. Meg is tudom érteni. Mármint a sikert.
Rendkívül vicces darab, nagyon sok, telibe lőtt poénnal.
Gyakorlatilag végigneveti az ember. Még én is.
Mégsem mondanám rá, hogy vígjáték.
Szatíra lenne?
Egy vidéki kocsmáról és egy oda betérő "pesti" srácról szól.
Vagyis, az egy jó kérdés, hogy miről szól.
Az elvágyódásról? Egy naív vidéki lányról? Arról, milyen könnyű belefásulni,
beleszürkülni az életbe, a mindennapokba? Hogy milyen nehéz kitörni ebbõl az állapotból? Hogy az álmokat lehetetlen megélni? Hogy az álmainkat kell élnünk?
Kb. ilyesmiről. Szerintem.
Nincs teljesen kifejtve, szájbarágva a mondanivaló. Happy end sincs, mégis
azt mondom, hogy az egyik legjobb színdarab, amit eddig láttam.
Mert néha járok azért színházba(n).

Szólj hozzá!


süti beállítások módosítása