Írtam, hogy nem vagyok a színjátszás nagy barátja. Ehhez képest megéztem
a Portugált. Másodszor.
Nem is emlékszem, először mikor láttam - nagyon régen.
2003 októberében volt a bemutató, 2007. január 21-én volt a 100. előadás.
Nem kis siker tehát. Meg is tudom érteni. Mármint a sikert.
Rendkívül vicces darab, nagyon sok, telibe lőtt poénnal.
Gyakorlatilag végigneveti az ember. Még én is.
Mégsem mondanám rá, hogy vígjáték.
Szatíra lenne?
Egy vidéki kocsmáról és egy oda betérő "pesti" srácról szól.
Vagyis, az egy jó kérdés, hogy miről szól.
Az elvágyódásról? Egy naív vidéki lányról? Arról, milyen könnyű belefásulni,
beleszürkülni az életbe, a mindennapokba? Hogy milyen nehéz kitörni ebbõl az állapotból? Hogy az álmokat lehetetlen megélni? Hogy az álmainkat kell élnünk?
Kb. ilyesmiről. Szerintem.
Nincs teljesen kifejtve, szájbarágva a mondanivaló. Happy end sincs, mégis
azt mondom, hogy az egyik legjobb színdarab, amit eddig láttam.
Mert néha járok azért színházba(n).
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.