'Dark Night Of My Soul'

Szeretek interjúzni, beszélgetni zenészekkel.
Egyrészt - szemtől szemben interjú esetén - egyből képet kapok az adott illetőről,
másrészt szeretek rálátni zenei, zenészi dolgokra, megkérdezni mindent, ami érdekel.
A három (ha jól számolom) diktafonos interjúmon kívül eddig volt kb. ugyanennyi
e-mailes. A New Model Army frontemberével készítettet leszámítva nem reklámoztam
itt őket, mert azon túl, hogy a magazin számára készültek, eléggé kicsi volt a mozgásterem elkészítésükkor.
Most azonban mindenféle (terjedelem, téma) kötöttség nélkül "garázdálkodhattam".
A Tirpunk gitárosával ezt alkottam:
http://www.rockszervizmusic.hu/index.php?action=viewarticle&type=jazz&aid=483

A tátrai néhány nap alatt eszembe jutott a South Park-os jelenet (08.19-ei bejegyzés), ugyanis csehek is voltak a csapatban. A Czech - check szavak ejtése megegyezik, írásmódja viszont nem gyengén tér el. Szóval az a "mondatba foglalná?" kérés nem hülyeség egy ilyen versenyen - mert van ilyen verseny, ha valaki nem hallott volna még róla.

Az már régebben foglalkoztatott, hogy egy angol anyanyelvű gyerkőcöt hogyan tanítanak meg helyesen írni. Mert az egy dolog, hogy mi megtanuljuk a szóval együtt az írásmódot, mikor angolul tanulunk, de egy kis gyerek éveken át hallja, hogy 'sea', meg 'see', aztán a suliban bejön hozzá a 'c', mint ugyanúgy ejtendő. Angoloktól tudom, hogy szintenként, lassan haladnak. Megvan, hogy milyen betűcsoportokat hanyadik osztályban kell helyesen alkalmazni, előtte elnézik a hibát. Például, ha valaki 'f'-et ír 'ph' helyett, azt egy bizonyos ideig megteheti, de miután ezeket tanulták, már nem.
Érdekes.

Jól mondja az US Open honlapja, hogy 'It must be love', mert az sem átlagos,
hogy két nő éjjel 11-kor kezd teniszezni és hajnal fél kettő után fejezi be, de
ha valaki hajnal ötkor felébred (vagy ötig vár kisebb szunyákkal), hogy
élőben nézhesse a közvetítést, az tuti nem százas.
Mondjuk, veszett nagy meccs volt, nem bántam meg, ha nyert volna kis (180 cm)
kedvencem, akkor még az sem lett volna kizárt, hogy máskor is csinálok ilyet.
    Az első szett is szoros volt, szorosabb, mint az eredmény, de egy sima break
előnyt végigvitt Stosur.
    A másodikban már beindult Dementieva, akkor sima harmadik szettet vártam.
Persze akkora bolondok házára, mint amit leműveltek, nem lehet számítani.
Jól indult (3-0 Dementievanak), aztán fejébe vette, hogy ha már úgyis jobb,
eldönti a meccset. Addig "csak" közepes nyomáson tartotta Stosurt, vissza-
ütögette a labdákat, az egyre többet hibázó ausztrál pedig szépen lassan szétesett.
    A meccs eldöntés eléggé nehezen (sehogy) nem alakult. Megelőzte Stosurt,
mielőtt az hibázhatott volna, Elena rendre rontott nagy akarásában.
Az ausztrál visszajött a meccsbe, és, ha már így alakult, veszett szoros végjátékban meg is nyerte azt.
Szerencséje is volt (három hálós labdából három pattant úgy, hogy neki
hozzon labdamenetet nagyon fontos helyzetben, illetve a rövidítésben
Dementieva egyik vonalat csípő labdáját (ezzel pontját) "kint"-nek ítélte
a játékvezető, a számítógépes elemzés mutatta, hogy bent volt, a megismé-
telt labdamenetet elrontotta Dementieva), de nem ezért nyert, hanem, mert
kedvencem négy (!!!) meccslabdájából egyet sem hozott. Az elsőt adogatóként.
Nagy meccs volt, hosszú labdamenetekkel.
Az US Open az egyetlen nagy torna, ahol van rövidítés a döntő szettben.
Most nézem, hogy a múlt héten Woznacki ellen is 5-3-as vezetésnél adogatott a meccsért, aztán rövidítéses bukta lett belőle. Van miből tanulni!