'Dark Night Of My Soul'

Alakul a tél. Az jó kérdés, hogy miért morgunk, amikor naponta többször takarítjuk a
havat a kocsiról, vagy a latyakban lépkedünk, ahelyett, hogy (forralt)borral a kézben
néznénk a hóesést az ablakból.
          Egyszer bementünk, lementünk (tengerszint feletti magasság: 450m) Rosenheim-ba.
Megmutatta a várost, meglátogattuk egy barátnőjét.
Míg bement egy boltba pár pillanatra, elkezdtem (én, a hős lovag) letakarítani a kb.
25 cm-es havat a kocsijáról. A városban kevés hó volt, a kocsikon alig.
Mikor kijött, kérdezte, hogy mit csinálok. Mondtam, hogy látja, tüntetem el a havat.
A válasz: jajj, ne. Hadd lássák, hogy (I am a mountain girl) hegyi lány vagyok.
          Máskor, mikor Nála töltöttem néhány téli napot, ketten ástuk ki a kocsit a hóból
kb. fél órányi munkával.
Ezekre a havazásokra mindig szívesen emlékszem.
Pedig minden hóesés szép.

Ah!! EZÉRT (is) szeretem, hogy ismerek zenészeket mindenféle stílusból! Mindig tanul az ember.
Az alábbi, ide tartozó észrevételeket (is) kaptam mailben. Teljesen igaza van, hogy ne beszéljünk hülyeséget akkor sem, ha oylasmiről írunk (mint tettem én), amihez nem értünk:

"A Lisztben csak nagydob, cintányér, kisdob (pergődob) volt az üstdobon kívül, gong az csak a Balassában kellet volna, de mivel a zenekarnak nincs egy darab sem, ezért TamTamokat használtunk,amit biztos gongnak néztél. A gong hangolt,a tamtam határozatlan magasságú.(Bocs,nem kioktatás, csak mint szakmai pontosítás :)"

Kellett nekem a dobolás kapcsán szóbahoznom a Zeitgeist albumot! Sokadszorra csavarodom rá Jimmy Chamberin játékára:

https://www.youtube.com/watch?v=YcvOAo4sbHA

'I never felt so real and right and alive'

Joe Satriani koncertje miatt legutóbb kihagytam a komolyzenei hangversenyt.
Már hiányzott.
Liszt Ferenc: Les Préludes (Előjátékok). Az első riff :) akkora lopás benne, hogy
jajj. A végén visszatér ugyanez a motívum. Ha beleveszem, hogy a kettő közötti
időben elhangzó dolgok sem mindig saját ötletek...
Kedvenc szimpatikusaim is csak 98%-os formában kezdtek. Volt bizonytalan kürt hang,
a kelletténél tovább lecsengő gong, és (Tamás! bizony) még túl korán letompított
üstdob hang is. Utóbbiban nem vagyok biztos, de akkor, ott így hallottam.
Nem tetszett tehát különösebben Liszt szimfonikus külteménye.
Aztán jött az ősbemutató!! Balassa Sándor a karzatról nézte végig Öt zenekari darab-
jának (OP.109) premierjét.
Az öt tételből a második (Andante) tökéletes-közeli volt, nagyon tetszett, de a másik
négy is rendben volt. Liszt annyira kihozta belőlem a kritikust, hogy az említett
Andante kapcsán eszembe jutott a Conspiracy Theory (Összeesküvés-elmélet, Mel Gibson,
Julia Roberts) szimfonikus betéte. Ugyanazt az érzetet keltette bennem. És persze
mindkettő csodaszép.
Alakult az este.
A második rész Erkel Bánk Bánjának második felvonása volt.
"Hazám, hazám, te mindenem" - hogy csak a legismertebb részt említsem. Az elején a zenekar kicsit elnyomta szegény Bánt, de aztán minden rendeződött.
Melinda szavait nem igazán lehetett érteni, de a lényeg (számomra) Bánk nyitó éneke és
a Tiborccal folytatott "beszélgetése" volt.
A teljes operea részlet (paradoxon? :) jó volt, hatott, tetszett.
Összességében jó kis koncert volt.
(Egyébként hónapok óta Satriani idei albumának első dalának (eddig hármas birtokos
szerkezet) vezérdallama, fő riffje jár a fülemben.)

www.youtube.com/watch?v=O7eVIXb43I0

Kb. erről beszéltem, hogy nem nekem, kezdő dobosnak való.
A 3:36-tól hallható cintányérpüfölést akartam "lejátszani" belőle. Sikerült. :)
A gitár riff is (amennyire egyszerű, annyira) veszett nagy.
They are starz. Kár, hogy ez a felállás is szanaszét ment már.