A könyv eredeti nyelven történő elolvasását követően nagyon érdekel, mi tetszett
a belőle készült filmben (Nicole Kidman-en kívül) annak idején. Amint lehet, megnézem ismét.
A sztori egyszerű, jó. Egy fiatal férfi négy évre elszakad frissen választott
kedvesétől, lévén a Polgárháborúban kell harcolnia. Egy sebesülés után hazaszökik.
A regény részletesen leírja a hazafelé vezető utat és az otthon - apja halála
után - egyedül maradt szerelmének történetét.
A lány (egy lelkész lánya) nem költözik vissza a városba, hanem egy vidéki
leányzóval összeállva művelni kezdi a birtokát.
Az a kevés párbeszéd, ami a férfi és a nő között zajlott - megismerkedésük,
elválásuk, újbóli találkozásuk - tetszett leginkábba könyvben.
Jók - talán olykor túl részletesek - a leírások, de pl. Hemingway sokkal
jobban (nekem jobban tetszőn) műveli az ilyesmit.
Összességében nincs gond ezzel az 1979-es könyvvel, jó kis regény, de kicsivel
többet vártam tőle.
A már említett madárijesztőn kívül olyan szavakat tanultam belőle, mint áfonya,
gesztenye.
'If I knew where to go I'd go there' - "Ha tudnám, hova mehetnék (ha lenne
hova mennem), elmennék (oda)"
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.