"A csávó úgy nézett ki, mint amikor a kert végében álló kőbudinak gyereke születik
a Sziklás-hegységtől."
"A tengert tizennégy éves koromban láttam először. Ada nagynéném vitt el, aki
Sunderlandben élt. Óceánt - olyan vizet, amiben nem úszik egy halom szemét,
és nem fagysz meg benne három másodperc alatt - pedig bőven huszonévesen
láttam először."
"Azt mondják, a disznó egyetlen része megy veszendőbe, és az a visítás."
"Astonban csak akkor láttál virágot, ha utánad dobták a lyukba, amikor ötvenhárom
évesen elpatkoltál, miután halálra dolgoztad magad."
"A tünetek? Ó, hát tudja, rosszullétek, fejfájás, láz, súlyos rángatózás,
kontrollálhatatlan vislekedés, depresszió, kórós félelem a folydékoktól...
- Na, az nem valószinű - morogta Sharon.
- ... Aztán a páciens rendkívül letargikussá válik, kómába esik, majd leáll a légzése.
- Istenem.
- Ezért rossz ötlet orvosi szempontból denevért enni."
"Másnap reggel én voltam az "És végül..." kezdetű hír kábé a bolygó összes
hírműsorában. Mindenki azt hitte, hogy szándékosan haraptam le a denevér fejét..."
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.