A The Joy Formidable zenekar volt síelős utam egyik zenei felfedezése, a másik a
Dream Theater Speak To Me-jébe való sokadik beleszeretésem.
Ahhoz képest hogy sorlemezen ki sem adták, és hogy mennyire egyszerű, ez az egyik
kedvenc Dream Theater dalom. Reflexből nyomtam hát az útra szánt mp3 lejátszóra.
Nem is tudom, mi tetszik benne. Talán a rémesen egyszerű, könnyen gitározható
vezérdallam (ex-edzőm: D-vel indul, de Disz és F is van benne, E viszont nincs
(hülye hangnemek!:)) vagy az egyszerre szomorkás, de végtelenül pozitív kicsengése.
Találtam egy intim környezetben előadott verziót. Portnoyt soha nem láttam ennyire
minimál dobcuccon játszani (kivéve, mikor egyetlen dobon dobszólózott!).
Több, mint 12 éves a felvétel - rohan az idő! És már akkor is hat húros volt a
basszusgitár, is.

https://www.youtube.com/watch?v=dS95mkit_Jo

I remember when we were so young
You embraced my fears and made me strong
Never did you actually hold my hand
Your silence no one else would understand

Did you fall?
Did you crawl?
Will you open up at all?
Did you hear
Things you fear?
Did I make it clear?

Tell me what you're thinking
Tell me what you're thinking
Tell me what you're feeling inside
Tell me what you're thinking
Tell me what you're thinking
Tell me what you're feeling inside