A másik véglet (dobok számában, lejátszott hangok mennyiségében és komplikáltságában). A 2:25-től kezdődő billentyűs témán ahányszor hallom, annyiszor mosolyodom el.
A nagy szólók csak utána jönnek.
Dream Theater: The Dance Of Eternity
https://www.youtube.com/watch?v=DX_L3ziFSFw
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.