Na, az első kórházi éjszakámat nem kívánom senkinek. Úgy számoltam, hogy kb. 12 órát kell kibírnom kb. 5 cm-rel a szokottnál leljebb lévő, bármerre tetszőlegesen elmozdítható jobb vállal a műtétig. Jól számoltam. 4-10-22 percenként néztem a bejáratná lévő digitális órára, hogy "oké, az egy század/hatvanad, ötvened/tized részét kihúztam". Ha aludtam is, egyszerre max 20 percet. A pokróc súlya is sok volt a vállamnak.
Tű fóbiám van. Ehhez képest beérkezésemkor egyből egy vérvétellel kezdtek, reggel pedig állandóra benne hagytak az alkaromban egy infúzió bemenetet. Reggel a szobatársak elmesélték, mi vár rám.
Az ügyeletes doki mondta, hogy 15-60 perc a műtét, kis bemetszés, rutin munka. Ez után már csak azért szorítottam, hogy altassanak, ne lássam a műtétet, ne is injekciózzanak érzéstelenre. Bejött.
10:20-kor kitoltak a szobából, 11:40-kor került rám a sor a műtőben. Addig jól elbeszélgettünk, poénkodtunk az aneszteziológus asszisztenssel (nagyon kedves teremtés) és a rendkívül fiatal altató orvosnővel (szintén bűbájka).
Egyáltalán nem izgultam, örültem, hogy elkezdődik a gyógyulásom.
A "szépre gondolj, mielőtt elalszol, akkor könnyen ébredsz"-t megfogadtam, így kerültem egy alpesi hegyoldalról egy pillanat alatt egy medence aljára, ahonnan sürgősen fel kellene jönnöm, de nem igazán sikerül. Nem részletezem, de kb. kétszer felébresztettek, ami nagyon kellemetlen volt, de mikor órák (és egy hányinger elleni infúzió) múlva magamtól ébredtem, már minden rendben volt.
Így nem láttam egy képet sem a hercegi esküvőből. A legnagyobb/furább élmény az utam volt a kórteremből a műtőhöz. 100%Trainspotting feeling, ahogy' a mennyezet a minden, amit látok az elrobogó fénycső armatúrákkal. KLASSZIKUS. Egy az egyben, mint a film(ek)ben.
Az a legironikusabb az egészben, hogy nem hiszem, hogy valaha szín józanul, pláne kivilágítva tekertem volna éjjel haza a haveri pókerezésből, ezt az esetet leszámítva.
Mindenkitől elnézést és türelmet kérek, akinek nem vagy csak kurtán válaszolok a mailjére, de ritkán vagyok net előtt, és nem kellemes gépelnem!
Folyt. köv.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.