Nem szoktam mások vélemével foglalkozni, ha nem kifejezetten vitáról van szó,
főleg nem zenével kapcsolatban, hiszen, ízlések és pofonok különböznek.
Van pár kirívó eset. Ilyen volt, mikor a pösze kertitörpe (Phil Collins)
csúnyán beszólt a Sex Pistolsra (meghallgatta egy számukat, de csak a zenei
hozzáértés teljes hiányát tudta felfedezni), arra a zenekarra, amely egyetlen
megjelent lemezével nagyobb hatást gyakorolt a zenére, mint ő Genesis-szel,
Tarzannal, nyálas trottyokkal '70-től amíg csak él. Nem lehet rá haragudni.
Egyszerű, más világban él, ráadásul nem is tévedett.
Amikor ex-gitáredzőm írta, hogy semmit nem érez a The Exploited-ban, azt is
megértettem, elfogadtam, hiszen nehéz lehet gitártanárként kvint-tologatásban
attitűdöt, tartalmat felfedezni. Egyszerűen másképp hallgat zenét, másra áll rá az agya.
Viszont, ami miatt ezt a bejegyzést írom, az nagyon meglepett.
Bogányi Gergely zongoraművész egy zenei képzésről (is) folyó beszélgetésben azt
találta mondani a TV-ben, hogy a heavy metal "nem felel meg a zene kritériumának",
illetve, hogy negatív.
Csak lestem.
Mert hogy Phil Collins rosszindulatú, az rendben; hogy egy klasszikusgitár tanár
nem hal be a punktról, az tiszta; de hogy egy zongoraművész korlátolt legyen, ha
ZENÉRŐL van szó, az ledöbbentett.
Mondja azt, hogy nem szereti a h. metalt, mondja azt, hogy nem érti/érzi a stílust,
de ilyen durván elmenni tufába, általánosítani, majd azon sírni, hogy nincs ma
Magyarországon megfelelő zenei képzés, az kissé annak az igazolása, ami miatt
éppen sajálkozik.
Hiszen, ha egy zeneileg magasan képzett ember ennyire intoleráns, beszűkült, akkor talán jobb nem is képezni.
A Gergelyéhez hasonló zenei megnyilvánulások sehová nem vezetnek, legfeljebb a butaságot erősítik.
Olyasmi, mint ha azt írná valaki, hogy egy zongoraművész semmit nem tud,
csak kottából játszani/megtanulni mások szerzeményét, semmit nem téve hozzá a zene világához.
Szerzőkét, akik sok esetben több száz éve halottak, miközben a jelenben például
az Anthrax nevű heavy metal (!!!) zenekar új lemezén van egy olyan fél perces tétel,
melyet csellóra írtak (Hymn 1), az azt követő dal (In The End) pedig csőharanggal
indul.
Szóval, Gergely, ezt nem kellett volna. Mert véleménye mindenkinek van/lehet, de
nem bölcs olyasmiről beszélni, amit nem ismerünk.
Én sem fogom Bogányi Úr ma (szombat) a TV-ben sugárzott, magyarul nem beszélő nagy
magyar zeneszerző műveinek interpretálását értelmetlen klimpírozásnak titulálni,
hiszen nem értek hozzá, és igazam sem lenne.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
tizenkéthúr 2011.10.24. 11:48:53
Simán megérne egy sörözős délutánt is, de már átálltam a borra, te meg - gondolom - téliesítetted a bringát! ;)
Marad hát pár gondolat itt:
Nem láttam a TV műsort, ezért nem tudom, hogy milyen összefüggésben mondta ezt a művész úr, és hogy csak ennyi volt-e, amin kiakadtál vagy hosszabban fejtegették a témát!
Hét éve napi munkakapcsolatban vagyok kb. 30 zenetanárral, köztük vannak (zongora)művészek és tanárképző főiskolát végzett zenészek is.
Az idézett mondatot a Heavy Metalról bármelyik kollégám mondhatta volna, még a tőlem 20 évvel korosabb tanszakvezető gitártanár is.
Miért is?
Honnan tudnák, hogy Uli Jon Roth 6 oktávos gitáron pergeti Vivaldi Négy évszakát az eredeti hangmagasságban?
Vagy, hogy a Dream Theater olyan komplex kompozíciókat játszik, ami elképzelhetetlen egy "komoly zenész" számára.
Ez a két példa is a Heavy Metal főfejezet része, az más kérdés, hogy már régóta léteznek a különböző al- és még alabb kategóriák.
A Heavy Metal egyenlő a sátánizmussal vagy a Tankcsapdával azok számára, akiket nem érintett meg ifjúságukban, illetve nem követték/követik a műfaj változásait, vagy eleve elzárkóznak tőle.
A képzést ezért nem lehet hibáztatni, a Zeneakadémián előadóművészek és klasszikus zenével foglalkozó zenészek/tanárok kapnak diplomát.
A jazzt kivéve ennek a rendszernek nem része a könnyűzene egyik ága sem.
Máskülönben nem biztos, hogy a legjobb példa, az, hogy egy thrash album fél perces! csellóra írt részét kiemeljük, az egyébként 60 perc bölénycsorda zúzásból, mert ettől még nem fognak rákattanni a "vájtfülűek".
Azt se keverjük ide, hogy a klasszikus előadó művészet valóban arról szól, hogy évszázadok zenéjét átmentsük a mindenkori jelenbe, mert azok, akik megalkották, nem éltek örökké.
Sok kiváló művész egy hangot sem játszik "magától", de nincs is rá szükség(e).
Alkotni és interpretálni két külön világ.
Na most mennem kell dolgozni, de lehet, hogy folytatom még! ;)
Üdv!
Krap 2011.10.24. 18:13:34
A képzésről annyit, hogy nem a Zeneakadémián kezdődik, hanem az általános iskolában. Én pl. tudtam úgy ötös lenni énekből, hogy hangom sem volt és nem is érdekelt az egész.
Középiskolától kezdve pedig SEMMI zenei képzés nem ért, amíg fel nem kerestelek.
Ha huszonéves koromban nem játssza le egy középiskolás, klasszikus gitárt tanuló srác az orrom előtt első hallásra (!) a Kreator "When The Sun Burns Red" dalának első kb 50 másodpercét
www.youtube.com/watch?v=kCwXLdPVrhc
és Te nem vágod rá szintén elsőre, hogy "ez egy sima tercrokon fordulat", akkor könnyen lehet, hogy most is a szinkópa magasságáig látnék zenében.
Az idézett dal szólója zongorán simán beleférne egy klasszikus zenei műbe, csak ugye, egyszerűbb megragadni a "jajj ez a pacák hogyan üvöltözik?" szinten, mint ez kihallani belőle.
Amiatt írtam, mert egy zongoraművésztől én elvárom, hogy tudja, miről beszél, ha a zene a téma.