Éppen egy éve írtam női tenisz(ező)ről.
Akkor vonult vissza a nem sokkal azt megelőzően megkedvelt Dementieva.
Úgy fest, lesz újabb kedvencem.
Még nálam is nagyobb időmilliomosnak kell lenni ahhoz, hogy valaki kövesse a teniszt.
Néha azért bele-belenéztem az adott tornába.
Adva vannak a számomra teljesen ellenszenves/közönbös Williams nővérek, a számítás fonákságának és a sok sérülésnek/anyaságnak köszönhetően világelső Wozniacki, aki hiába szőke és nőies, de úgy nem tetszik (még a játéka sem), ahogy van.
Ide tartozik még Kvitová és Azarenka is, akik nálam teljesen egyformák.
Egyformán karakter nélküliek.
Karaktere van, szerethető is, de teljesen nem az én világom Schiavone.
Kinézetre egyértelműen az orosz Sharapova a világbajnok nálam (klikk a nevekre),
szoros versenyben az alakra nehezen verhető Ana Ivanovic-csal. Kár, hogy egyikben
sem érzek semmit, ami miatt szurkolni tudnék nekik.
Akkor inkább az "annyira érdekes, hogy az már szép" :) Clijsters, mert Ő legalább
egyéni, és egyénien is játszik.
Az ausztrál Samantha Stosur majdnem nyert. Kék szem, EGYÉNISÉG, jó játékos, kellően
vagány, "fiús" (azok a felkar izmok!), erősen üt, kék szem, szeplők, de...
A játéka nem kiegyensúlyozott. Szimpatikus, de semmi különös.
Nem mondom, hogy Dementieva utóda nálam, de azon kaptam magam, hogy újabban kezdek szurkolni egy hölgynek. Aki miatt újabban teniszt nézek, a mufurc agresszív kismalac, a korábbi hisztérika, Vera Zvonareva.
A nő, akinek jól áll a sapka nélküli sild (mert nincs királylány szemöldöke) és az összefogott haj (kibontva teljesen más karaktere van az arcának).
A múlt héten zajló VB-n végképp megkedveltem (a játékát).
Nem volt jó. Négy meccséből mindössze egyet nyert, a világelső Wozniacki ellen,
olyan 6-2-es első szettel, aminél jobban gyakorlatilag lehetetlen játszani.
Csak lestem, hogy amihez csak nyúl, az védhetetlenül kerül a túloldalra.
Nem is lenne nő, ha előtte nem kapott volna ki Kvitovától olyan játékkal, mint aki
nem fogja fel, hogy ellenfele BALkezes, és Wozniacki legyőzése után nem kapott
volna ki Radwanskatól úgy, hogy a döntő szettben 5-3-nál egymást követő meccslabdái
voltak. (Na-ná, hogy 5-7 a vége.)
Ezt követően röviden össze sem foglalható óriási szerencsével jutott a VB elődöntőjébe,
ahol nagy küzdelemben, de csak a papírt nézve simán (2:6, 3:6) kikapott Azarenkatól.
Az eredményektől függetlenül kezdek rákattanni (a játékára).
Legjobban talán az tetszik benne, hogy szinte mindig komoly, már-már zord, de a
leglehetetlenebb helyzetekben (pl. 2:6-ra elvesztett szettnél a labdaszedőtől
labdát elkérésnél, hogy helyesen is megüthesse a vesztes ütést) azért olykor
elmosolyodik. És olyankor látszik rajta, hogy noha dollár százezrekről van szó, ez csak
egy játék.
Egyébként erős, kellően ötletes a játéka, de nem annyira gyilok jó a lábmunkája,
mint Dementievának (volt).
Nem is hisztizik annyit (mint régen), mint Dementieva - pedig az is veszett nőies
tevékenység tud lenni, ha jól csinálják.
Orosz, kék szem, szeplő, jó alak, morci fej.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.