'Dark Night Of My Soul'

     Ismét véget ért egy év(ad) - rohan az idő -, úgyhogy ismét szezonzáró, könnyed,
szabadtéri hangversennyel búcsúztak kedvenc szimpatikusaim.
     "Fagott kettő" egyből kiszúrt a közönség soraiban (nem volt egyszerű!), de
legütősebb szólamvezetőm is megtalát, és összemosolyogtunk, sőt, a koncertet
követően, a kivonulás közben még a vállamról is érdeklődött mutogatva a színpadról.
Igazán kedvesek. Jól esett.
     Nem hittem volna, de hiányzott a Humor Harold konferanszié. Az utóda teszi a
dolgát, de egyedül a karmesternek (szokásához híven) sikerült megnevettetnie a
publikumot.
     A keringők, menüettek nem a kedvenceim (már neveztek sznobnak, kezdem azt
hinni, hogy van is benne valami, ugyanis), számomra túl kommerszek, de az
egyik - dobokkal és cintányérral rendesen megbolygatott - polka kifejezetten
tetszett.
     Ezen kívül Bizet egyik művében a fuvolaszóló (+hárfa, majd +hárfa és szaxofon, aztán
ismét +hárfa) érintett meg NAGYON, ugyanis annak a volt kolléganőmnek a volt fuvolatanára játszotta, aki idén halt meg, kevéssel fiatalabban, mint
én vagyok. Láttam, amint hirtelen romlott, javult, majd nagyon romlott
az állapota. Rossz is és jó is volt, amint a szép fuvola dallammal derült
égből eszembe jutott.
      Jó zenekar, jó hagyomány. Várom a következő évadot.

Ami még jól jellemzi ezt az országot, az az, hogy a (lassacskán szintén egypárti) Alkotmánybíróságnak egy fél év nem ahhoz volt kevés, hogy döntést hozzon a magánnyugdíjpénztári vagyon lenyúlásának, a járadék adónak átkerszetelésének az ügyében, hanem ahhoz, hogy egyáltalán összeüljön a témában.
A helyesírási hibáimhoz: hallottátok, hogy az "álamfő" egyik újabb "álomásán" kifejezte aggodalmát a magyar nyelvvel kapcsolatban?
Na, újabb néhány évig ennyit a politikáról.

Azt nem is említettem, hogy a kórházban egy algériai származású férfi feküdt a
mellettem lévő ágyban. Jókat beszélgettünk az országáról, a gyarmati sorsról,
az arabokról, berberekről és a vallásáról. Is.
A képen egy algériai napilap hátsó (tehát a címlap) oldala látható.
Van benne néhány francia nyelvű hírdetés, de ennyi (+az oldalak számozása), ami
olvasható számomra. A benne lévő keresztrejtvénynél nehezebbet még nem is láttam. :)
Újságárusnál (nálunk) ne keressétek.

Az egész ott kezdődött, hogy a hosszú munkáséveim alatt bepakoltam 1,6Millió Ft-ot
a magánnyuigdíj pénztárba - az ugyanis egyértelmű volt, hogy amint lehet, belépek.
A pénztár az évek során hozzápakoltaz összeg 50%(!!!!)-ának megfelelő hozamot.
Így már (1,6+0,8) 2,4Millió forint ellopható vagyonról beszélhetünk.
Majd jött egyetlen párt, aki belepofázott törvényileg az én m.ny.pénztárral kötött
szerződésembe és zsarolással (ha nem lépsz vissza, a 17%-ot sem gyűjtheted magadnak, de attól még lenyúljuk tőled) visszakényszerített az állami rendszerbe.
Így kerültem zsenge korom ellenére a harmadik nyugdíjjal kapcsolatos verzióba.
Pedig, ha valaminek, ennek hosszú távúnak és kiszámíthatónak illene lennie.
Amit nem értek (a sok dolog közül): ha soha nem lettem volna magánnyugdíj pénztári
tag, akkor eddig összesen 1,6Milliót pakoltam volna a feneketlen zsákba (államkassza), tehát a 800 ezremhez SEMMILYEN módon nem indokolható, hogy mi köze van az államnak.
A nyugdíjpénztár közölte velem, hogy ha minden jól alakul, örüljek, ha 160 ezret
megkapok a 800-ból, ez a törvény.
Hogy a potom 800-160=640 ezer Ft-om hová lett és milyen indokkal, arról a RETTENETESEN BUTA Selmeczi Gabriella (foglalkozása: politikus) nem világosított fel.
Lesz tehát 160 ezrem, ezt osszam be nyugdíba vonulásomat követően, mert az tuti, hogy
nem lesz emberhez méltó nyugdíjam.
És dühít, hogy semmit nem tehetek azon kívül, hogy nem szavazok a pártra, mely ezt
művelte. Eddig sem szavaztam rájuk, mégis ez lett. (Mielőtt lekommunistáz valaki:
az MSZP-re SOHA nem voksolnék, ez alap.)
Vagyis tehetek: nem tetszik, (ahogy a ripacs mondta) el lehet menni.
Erősen gondolkodom rajta.
Ugyanis nagyon hasonló szerződéseim vannak más pénzintézményekkel is.