Huh, emberek! Ma megertettem a nem fiatal Gyongyosi bacsit, aki konnybe labadt szemmel allt a Mount Everes labainal (vagy mar a Himalaja elejen, nem emlekszem). Latszott a tekinteten, hogy nem hitte volna, hogy ez (az orom) Vele valaha megesik, es nehezen dolgozta fel. Ertettem, persze, akkor is, de kicsit furcsa volt.
Na, ma ateltem ugyanezt. DOBBENETES ELMENY volt.
Atsetaltam az elozo bejegyzesemben lathato Aioi-hidon (mar ez is egy hihetetlen almom beteljesulese), es elkeszitettem a kepet, amit mar sok ezren megcsinaltak elottem, de ez nem szamit. Mindig vagytam ra, hogy lefotozzam a vilaghiru epuletet.
Hiroshimaban vagyok, a hotelunk 500 meternel kozelebb van a ponthoz, amely folott (kb. 600 meter magasan) felrobbant az atombomba. Leirhatatlan.
Minden mast majd kesobb. (A kovetkezo bejegyzes majd az igert furdo kepeivel kezdodik.) Legyetek jok! Vilagbeke!
(E. es Sz.! Gondoltam Ratok itteni ido szerint delutan 3 kor! Es negykor is, mert gondoltam, akkorra lenyugodtok es kihozzatok magatokbol, amit tenyleg tudtok. :) Remelem, igy tortent, es sorozunk egy jot az egeszre. "Jo kis 10 ev volt, vagy mennyi.")
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.