Előfordul, hogy fél óra alatt nem sikerül a csapatnak felvennni a cipőket, hogy Sicc beájul a felüljárón a záróvonalon, hogy a házigazdát nem bírom reggel felébreszteni, amikor a szomszéd jogosan jön reklamálni, hogy éjjel napernyő alatt ülünk a Szigeten vagy hogy egy teljes napra úgy eltűnik a főhős, hogy SENKI nem tudja, hol van (beleértve őt magát is :), én pedig ülök az egyetlen kulcsával a lakásában, 300km-nyire a sajátomtól...
Vagy a legújabb, péntekről: (elindulok a hegyekbe kerékpárral, majd) éjjel teljes bicajos szerkóban (kopogós cipőben, ahogy' kell), de gyalog sétalok hazafelé "teljesen józanul", egy negyed, de így is ÓRIÁSI szilvásgombóc-tortával (!!!) a kezemben...
A kerékpárt azóta sem láttam, de remélem, hogy jól van.
Szóval, előfordulnak ilyen esetek, csak valahogy Totya mindig ott van (vagy éppen hogy fogalmunk sincs, hogy hol van :) az ilyen történeteimben. :)
Sokadszorra is "BOLDOG ZSÜLINAPOT", és még sok-sok hasonlót vénségünkig (és az után is)!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.