Avagy: Billy és a dobgép.
Nem lehetett egyszerű összehozni. A dupla Mellon Collie and the Infinite Sadness (az a cím!!!) óriási siker lett; Jimmy Chamberlin csoda-dobos kilépett (a drogok miatt kirúgták?) és nem vettek be helyette senkit a lemezhez.
El is tűnt a rock, a dög a zenéből.
Ehhez nagyon szerencsés a témaválasztás: a szerelem/párkapcsolat.
Nem minden dal telitalálat, de bőven vannak kiemelkedő tételei és egyben hallgatva (itt megtehető: www.youtube.com/watch?v=XUekVmpT70k) azt kell mondanom, hogy hibátlan.
Teljes az összhang a zene és a szöveg között, de utóbbiak ismerete nélkül is átélhető, érezhető a sok különböző hangulat, melyet végig összetart a nagy közös téma.
You make me real
Strong as I feel
You make me real
So far I still know who you are
but now I wonder who I was
What if what is isn't true
We must never be apart
...de szinte bármely dal bármely sorát idézhetném. Főleg, hogy nem mindenhol ennyire egyértelmű a téma kifejtése. Egyik kedvencem erre példa:
Lovely girl you're the murder in my world
dressing coffins for the souls I've left to die
Ez már Alex szövegét is veri. :)
Billy egy zseni, rendkívül sokoldalú dalszerző.
Itt is sziporkázik. Az egész albumot szeretem, de néhány dala különösen megfog:
- a nyitány To Sheila a hajnal/alkonyat hangulatával (és a fél hanggal lehangolt gitárral, mely az első zenei beszélgetésünket hozta ex-edzőmmel),
- a boldogan lendületes Perfect, (az Ava Adore klipjéről már volt szó itt, de ebben is van "1-2" ötlet),
- a TÖKÉLETES hangulat lefestés (zene+szöveg!!) Crestfallen,
- a legnagyobb kedvencem, a már címében is remek Appels + Oranjes (al-mák és gép futok a magyar forgítása? :),
- a gyönyörű a For Martha,
- és rögtön utána az egyszerű szépség tökéletes példája, a Blank Page.
Személyesen is érint az album, hiszen életem első komolyabb külföldi útján, Stocholmban (MESESZÉP város) voltam, mikor megjelent. Ott, a fülesben (rádió) hallottam először az Ava Adore dalt, és le vagyok fotózva az óriási borító előtt is, mely egy lemezbolt kirakatában figyelt.
A 2013.03.29-ei itteni kép a CD borító belsejéből szedtem. Nem hétköznapi zenekari fotó!
Magyarországon hallottatok Pumpkinst rádióban??
Nyilván azt mondjátok, hogy nem túl ismert a zenekar, akkor miért lenne. Nos, ebből a lemezből több mint 4 millió példányt adtak el. Elődjéből pedig több mint 7 milliót. De az egy teljesen másik 10 pontos történet.
73 perc érzelem, művészet.
Kevés zenekart hallottam érzelmekről ennyire kifejezően zenélni, olyan sorokkal, melyek önmagukban, másoknál nyálas kliséknek hatnának.
Megjelent 1998-ban.
The Smashing Pumpkins: Adore
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.