Vasárnap szőlőcukrot ebédeltem. Sokat. Sok-sok vízzel. És mézzel. És sóval.
Sikerült a Bükkben egy olyan rövidítést találnom, mellyel 60km helyett csak 57-et kellett tekernem hazáig, de szintben sokkal többet, mint a bejáratott úton. Pedig az is húzós lett volna.
Rendesen megzakkantam, kifáradtam, mire hazaértem.
Az is rátehetett, hogy előző nap az odaút volt idén az első komolyabb tekerésem.
A látvány nem volt csúnya, és olyan is volt, hogy egy őz futott velem párhuzamosan, kb. 50 méteren át, kb. 50 méterre tőlem.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.