'Dark Night Of My Soul'

"Nehéz megtalálni egy fekete macskát a sötét szobában, főleg, ha nincs is ott."
                                                                                         /Irigy Hónaljmirigy/

Természetesen sok dolog ébresztett gondolatokat bennem Cegléden.
     Fellépett például Radics Gigi, akinek remek (hibátlan?), nagy terjedelmű (főleg a magas tartományban) hangja van... Mégis ki nem állhatom, ha énekelni kezd. Van az a hangszín, amitől ugrom, menekülük. Az övé ilyen. Ő sem, én sem tehetek róla, mégis ez a helyzet. A zenei ízlésünk sem egyezik, és azt sem szeretem, amikor mások dalát adja elő valaki (kivétel a feldolgozások).
     A dobról, dobolásról az a véleményem, hogy nagyon AGYAS, technikás hangszer, de más hangszerek nélkül nem sokat ér. Nyilván én sem értek hozzá, azért ez a véleményem, de ha 5-10-20 percnél tovább hallgatok egy ütőst szólóban játszani, unatkozni kezdek, és hiányozni kezd a zene, a többi hangszer, amit kiemelhet, kiegészíthet a dob.
Egyszerű vagyok zeneileg, nem vitás.
(A dobszerkó Mangini aznapi felszerelése.)

Az Arsenal nem pite stadiont rittyentett London közepébe. A Wembley és a Manchester United pályája után a harmadik legnagyobbat Angliában. Az előző is a klub tulajdonában volt. (mutassatok EGY ilyet pl. Olaszországban, ahol ha üzleti alapon menne a dolog, csak ott és akkor lenne meccs, ahol/amikor éppen nem tervez a Depeche Mode vagy az Iron Maiden koncertet! :) 
(Rákerestem. A legnagyobb, magán tulajdonban lévő stadion ott a Juventusé, 41 ezer férőhellyel. Bájosan amatőr. Bár, annyi pénzt bundán összeszedni nem lehetett egyszerű :)

Még a dobos gála előtt írom ezt a bejegyzést, mert tudom, hogy ott sok minden el fogja terelni a gondolataimat erről a dalról. Egy (kettő?) hete benne van a fejemben a nyitó ének dallam. Naponta többször eszembe jut, feltölt, nyugalommal tölt el.
Négy hang az egész, mégis annyi minden van benne!! Szeretem, amikor a "derült égből", váratlanul leüt egy-egy dallam.
Filóztam már itt is a tökéletes zenekari neveken. Ez a banda is ilyet választott: Távhívás (Nagy távolságú hívás) - nagyon megy a zenéjükhöz.
Ha már a gála után vagyunk: én az ilyen dobosok játékát (is) kedvelem. Nem dominálja a dalt (arra ott van az említett dallam, a gitárok, illetve a tökéletesre kevert basszusgitár!!), felületesen hallgatva fel sem tűnik (csak középtájt a szólóba hajló résznél), de pl. a még ezen a messze nem Hi-Fi felvételen is hallható ötletes játék a láb-cinen rengeteg finomságot rejt, és úgy általában is a "csilingelések" nagyon tetszenek ebben a dalban.
Dobolni jó (lenne tudni).