Sokat dumálok itt újabban. Az egyik legjobb riffet tartalmazó dal, amit valaha hallottam.
2013.05.22. 08:04 Krap
(Második) gyermekkor
Selejtezett egy ismerősöm, és ki akart dobni egy jó adag képregényt. Elkértem tőle, és eszembe jutott, hogy ezek/azok nekem is megvannak valahol.
A nagy részüket meg is találtam, csak éppen a legműkincsebbeket nem, a Csillagok háborúja két füzetét és A Birodalom visszavágot.
A Rejtő sorozatom viszont teljes, és sok meglepetésre (A bolygó neve: halál, Terminátor 2 stb.) is bukkantam, melyekre már nem is emlékeztem.
Jó újraolvasni őket. Rácsodálkoztam a bőven a számítógépes korszak előtt készült rajzok minőségére, kidolgozottságára.
Azóta mástól is kaptam képregényeket, még angol nyelvűeket is.
Az Asterix történetek a kedvenceim. A magyar fordítások is viccesek (ahány fordítás, annyi féle nevek), Messesaglix a halárus a csúcs (és a párbeszédei a kováccsal), de a kiskutya angol Dogmatix neve, vagy Hangianix a bárd mint Cacofonix is legalább ilyen szellemes.
A humora is nagyon közel áll hozzám. A különböző népek jellegzetes vonásait, szokásait bemutató árnyalt humor (pl. a padon üldögélő nagyon idős korzikaiak), és a geg, hogy rengeteg mai szokás, építmény a gallok miatt lett (ilyen). :)
Ugyanitt Rejtő füzeteket adok Star Wars képregényekért!
Szólj hozzá!
2013.05.21. 08:01 Krap
Fogyunk :( "Life down here is just a strange illusion"
Az elmúlt néhány hétben elhunyt (a balesetét követő négy év kóma után!!!) Chi Cheng, a Deftones basszusgitárosa - addig is volt valami emelkedett a Deftones zenéjében, de azóta pláne érezni, hogy átgondoltak ezt-azt -, Jeff Hanneman, aki megalakulásától kezdve a Slayer gitárosa volt, és - ez döbbentett meg leginkább - Clive Burr is.
Clive az első három Iron Maiden lemezen dobolt, melyek közül a The Number Of The Beast nem kis kedvencem. Kb. 27 éve, az első hallgatástól benne van a személyes top 3-5-ömben (sokáig a csúcson volt), nem kis részben Clive erőteljes, mégis ötletes dobolásának köszönhetően.
Sok éve sclerosis multiplex-et diagnosztizáltak nála, ez okozta halálát is.
Egy dobosnak azzal szembesülni, hogy kiesnek a dobverők a kezéből...
Amilyen gusztustalanul rúgta ki a zenekar (az apja temetésére hazautazott a turnéról, majd visszatértekor már nem kellett), annyira kiálltak mellette betegségét követően (is). Most olvastam, és teljesen meghatott, hogy a segélykoncerteken, gyűjtéseken kívül is, a háta mögött Bruce szólt Clive feleségének, hogy bármikor, de tényleg, bármi kell, csak egy telefonjába kerül, és hogy a londoni koncertekre a legjobb helyet mindig felajánlották Neki a lelátón.
56 éves volt.
Nyugodjanak békében! (vagy égjen (Jeff?) örökké(???) - melyikőjük hogyan szeretné)